Ne csak elvileg!

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„[N]em a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” (Dán 9,18)

Egyik legfontosabb hittételünk: egyedül kegyelemből, hit által van üdvösségünk. Mégis sokan – bár elvileg vallják ezt – arról tanúskodnak szavaikkal, hogy a cselekedetekben bíznak. Például, amikor olyan személy hal meg, aki kiemelkedőt alkotott, akkor ő „megérdemli, hogy a mennyországban jó dolga legyen” – hallom sok evangélikus (!) tisztelőjétől is. Vagy templomba járó hívek is sokszor fogalmaznak így: „Jó ember voltam, nem követtem el nagy bűnöket, ezt biztos értékeli a Jóisten!”

A mindennapi élet is ezt a szemléletet erősíti. Neked kell megoldani a problémákat, jól teljesíteni a munkában, megfelelni az elvárásoknak, mert csak akkor számíthatsz elismerésre, de ha nem vagy elég jó, vagy hibázol, annak súlyos következményei lesznek. Csak magadra számíthatsz! Bízz magadban! – népszerű szlogenek ezek.

Az erős, magabiztos embernek nagy megrázkódtatás a kiszolgáltatott helyzetbe jutás. Amikor nemcsak hogy nem tudja kézben tartani életét, de még segítségre – akár ápolásra – is szorul. A büszke lélek nehezen viseli a megaláztatást.

Isten elé csak alázattal állhatunk. Nincs mivel dicsekednünk. Mindenestől rászorulunk irgalmára. Saját cselekedeteinkre nem hivatkozhatunk. Csak az számít – és erre bátran hivatkozzunk! –, hogy ő mit tett értünk.

Heti igénk Dániel imádságának egy mondata, amikor a próféta leborul Isten előtt, és beismeri önmaga és népe bűneit, Istenre utaltságát, pedig neki – látszólag – lehetne oka saját érdemeire hivatkozni. Emlegethetné ifjúkori ragaszkodását az Isten szerinti életmódhoz vagy azt a helyzetet, amely miatt az oroszlánok vermébe került (Dán 1. és 6. fejezet).

Most, amikor a böjtelő időszakába léptünk, lapozzuk fel Dániel könyvét, és könyörögjünk ezen a héten e bűnvalló imádság szavaival. És legyen végre ne csak elvileg, hanem gyakorlatilag is az a hitvallásunk, hogy nem magunkban bízunk, hanem egyedül Isten irgalmában!