Nem automatikus!

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

Jézus Krisztus mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el…” (Lk 10,16)

A tanítványok szolgálatba állításáról olvasunk Lk 10,1–16-ban. Ahhoz, hogy megértsük heti igénk üzenetét, fontos e történet ismerete, sőt érdemes elolvasni a Mt 10-ben lévő beszámolót is.

Amikor Jézus kiküldi tanítványait – ha a tizenkettőt, akkor az Izraelhez küldés, ha a hetvenkettőt, akkor a minden népnek szóló evangéliumhirdetés a hangsúlyos –, megadja a missziói alapelveket is: akik az ő követeként mennek, ne vigyenek magukkal erszényt, tarisznyát, sarut, ne keressék a jó helyeket, a békesség szavával érkezzenek, gyógyítsák a betegeket, hirdessék Isten országát, és határolódjanak el azoktól, akik még a csodák hatására sem térnek meg… Nincs szó kényelmes körülményekről, jó fizetésről, kiszámítható szolgálatról, az viszont biztos, hogy elutasító és befogadó magatartással egyaránt találkoznak, és az is, hogy nehéz úton járnak majd.

Amikor Jézus azonosítja magát tanítványaival, akkor az ő szabályai szerint szolgáló emberrel kapcsolatban jelenti ki: ha te szólsz, az olyan lesz, mintha én mondanám, s ne vedd a szívedre a visszautasítást, mert az valójában nekem szól!

Ha keresztény (akár lelkész!) is valaki, nem várhatja el automatikusan a környezetétől, hogy úgy fogadják minden megnyilvánulását, mintha maga az Úr szólna általa – akkor sem, ha egyházi dolgokról beszél! Nem vonatkozik ugyanis ez az ige bármilyen tettre, csak arra, amikor valaki az Úr akaratához hűségesen, a tőle kapott felhatalmazás alapján és idején cselekszik azok felé, akikhez küldetett!

A heti ige a hívő embert hívja önvizsgálatra. Ha mondok valamit, igei alapon teszem-e, s ha igen, tényleg kaptam-e indíttatást az Úrtól, hogy most mondjam? Ha elvárom a környezetem támogatását a tettemért, valóban azt teszem-e, amit Jézus akar elvégezni az ő szabadulásukért, és akkor teszem-e, amikor éppen küld?

Talán jó néhány megnyilatkozásunk máris kihullik ezen a rostán…