Nem játék!

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)

Ifjúkorom kedvenc játéka volt, amikor megadott kezdőbetűvel kellett szavakat gyűjteni különböző kategóriákban: ország, város, fiú, lány, növény, állat, tárgy… Örültünk, amikor mindegyikhez sikerült találni; de pontot csak olyan szóért kaptunk, amely nem szerepelt a játékostársak listájában, ezért érdemes volt többet is írni. Ha valamelyik oszlopunk üresen maradt, akkor – hallva a többiek megoldásait – bosszankodva kiáltottunk fel: „Hogy nem jutott ez eszembe?!”

Heti igénk most arra indíthat, hogy kezdjük el számba venni Isten jótetteit, mindazt, amit megtapasztalhattunk életünk során. Mi minden kerül fel erre a listára – csak úgy általában vagy egészen konkrétan?

Élet, család, otthon, gyülekezet – a legalapvetőbb dolgokat sokszor természetesnek vesszük. Feladatok, tennivalók, döntéshelyzetek – a legtöbbször panaszkodunk miattuk. Élmények, lehetőségek, programok, utazások – időnként eltart egy darabig, míg kipihenjük őket. Hit, Istennel való kapcsolat, bűnbocsánat, üdvösség – az Úristen legdrágább ajándékai.

Ha elkezdjük számba venni Isten megtapasztalt jótetteit, akkor rácsodálkozhatunk: milyen mérhetetlenül sok van! S rádöbbenhetünk: ez nem játék, hanem létszükséglet, hiszen ha nem látjuk, hogy Istennek köszönhetjük mindezt, akkor azt fogjuk gondolni, mi értünk el mindent. S ez nem is verseny, hiszen nem a másikéhoz kell mérnünk a sajátunkat.

Ha tudatában vagyunk a sok jónak, amellyel eddig megajándékozott bennünket az Úr, akkor ennek következménye van. Egyrészt, mivel könnyű elkeseredni a nehéz helyzetekben, reménységet ad a jövőre nézve is Istennek egy-egy emlékezetünkbe vésett, múltbeli jótette. Másrészt arra indít, hogy imádjuk az Urat, és hajtsunk térdet előtte.

Legyen a most kezdődő hét áldott lehetőség a jó számbavételére és Isten magasztalására! A hét végén pedig lássuk meg, mennyit sikerült gyűjteni röpke hét nap alatt, és mennyire gazdagított minket ez a játékosnak tűnő, mégis nagyon komoly feladat!