Ökumenikus imahét
7. NAP: NÖVEKEDÉS AZ EGYSÉGBEN
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (Jn 15,5a)
• 1Kor 1,10–13; 3,21–23: „Részekre szakítható-e Krisztus?”
• Jn 17,20–23: „Amint te és én egyek vagyunk”
Halálának előestéjén Jézus azok egységéért imádkozott, akiket neki adott az Atya: „…hogy mindnyájan egyek legyenek (…), hogy elhiggye a világ...” (Jn 17,21) Minél inkább közösségben élünk, annál inkább kapcsolódunk más keresztyénekhez és az emberiséghez. Pál óva int attól a magatartástól, amely már az első keresztyének egységét is fenyegette: a saját hagyomány abszolutizálásától Krisztus teste egységének kárára. A különbségek így a kölcsönös gazdagítás helyett megosztáshoz vezetnek. Pál szerint „…minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,22–23) Krisztus akarata kötelez az egység és a megbékélés útjának követésére, ezáltal pedig arra, hogy imádságában egyesüljünk.
Szentlélek! Megelevenítő tűz és lágy szellő, jöjj és lakozz bennünk! Újítsd meg bennünk az egység iránti szenvedélyt, hogy átéljük: hozzád vagyunk kötve, és ez egyesít bennünket. Hadd egyesüljenek és tegyenek bizonyságot közösen az őket megtartó reménységről mindazok, akik keresztségükben magukra öltötték Krisztust. Ámen.