Övé a dicsőség!

Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.

„Az örökkévaló királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké, halleluja!” (1Tim 1,17)

Mikor kezd el az ember lelkendezni? Amikor fantasztikus dolog történik vele. Annyira megtelik a szíve örömmel, hogy túlcsordul, és szavakkal, mosollyal, mozgással is kifejeződik. S ha ebben más is érintett, akkor az illetőről is lelkesen beszél közben.

Milyen példa jut eszedbe, amikor ilyet éltél át? Kihez, mihez kapcsolódott az élmény? Van-e most olyan, ami miatt az Úr iránti hála árad a szívedből?

Igénk Pál apostol Timóteusnak írt leveléből van, melyben sok tanács található a gyülekezeti életre vonatkozóan. Mikor felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a tévtanítók okoznak, saját megtérésének történetét idézi fel (1Tim 1,12–17). Meg volt győződve farizeusként arról, hogy amit képvisel, az igaz, ám amikor Krisztus megszólította a damaszkuszi úton, akkor meglátta bűneit és azt, hogy csak Jézus által lehet üdvösségünk.

Micsoda türelem az, amellyel felé fordult az Isten! Micsoda kegyelem az, amely egy ilyen embert is át akar formálni! S micsoda kiváltság, hogy ezek után szolgálhatja az Úr Jézust!

És ezen a ponton csordul túl szívében az öröm és a hála, és magasztalni kezdi Istent. Azt, aki örökkévaló, halhatatlan, láthatatlan, és akié minden tisztelet és dicsőség.

Az egyik kommentár szerint e mondat a zsinagógai alkalmak liturgiájának a része volt. Pál tehát jól ismerte. S amikor levélírás közben e dicséret illett ahhoz, amit papírra vetett, ennek is helye lett ott.

Lelkigondozói beszélgetésem volt valakivel. Amit az imaközösség végén és az igehirdetés után szoktál mondani, az jut újra és újra eszembe, és ez erőt ad – mondta –: „…Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Van, amikor túlcsordul az öröm a szívünkben, és lelkesen magasztaljuk Istent, de van, amikor a megpróbáltatás közepette abba kapaszkodunk, amit az Úr tud kiárasztani a szívünkbe. Bármelyik legyen is most a helyzet veled, Testvérem, a tisztelet és a dicsőség az örökkévaló Istené!