Szolgálni vagy kiszolgálva lenni?
Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.
„[A]z Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28)
„Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.”
Weöres Sándor Rongyszőnyeg 13 című versének sorai visszhangoznak a szívemben a heti ige kapcsán, amely egy megdöbbentő beszélgetés után hangzott el. Zebedeus fiainak anyja fordult kéréssel Jézushoz akkor, amikor ő harmadszor beszélt nyíltan a rá váró kínokról, kereszthaláláról és feltámadásáról. Már csak pár napnyira van attól, hogy mindez bekövetkezzen, s akkor az édesanya meg akarja ragadni a lehetőséget, hogy a legjobb helyeket biztosítsa fiainak a mennyországban.
Milyen földhözragadt gondolkodás ez! Nem a gyermekei üdvösségéért kiált az Úrhoz, hanem jó pozícióért a mennyei királyságban!
A második szenvedésbejelentés után is elképesztő dolog történt: a tanítványok arról kezdtek el vitatkozni, ki a legnagyobb közülük (Mk 9,33), s akkor Jézus egy kisgyermeket állított eléjük példaként.
Az Úr Jézus mindkét esetben hangsúlyozta, hogy ő szolgál, és tanítványait is szolgálni hívta, nem uralkodni. A mennyei gondolkodás ez!
A heti ige Krisztusra mutat. Úrként megilletné a legjobb földi kiszolgálás, ő azonban nem ezért jött. Az urak kapni akarnak, a szolga feladata, hogy adjon. Az uraknak mindenből a legjobb jár, a Szolga mindent odaad – idejét, erejét, az egész életét.
Ez a Szolga különleges. Valójában Úr mennyen és földön, mégis kész rá, hogy a helyünkre álljon, helyettünk bűnhődjön. Magára veszi vétkeinket, és némán szenved a kereszten váltságul érettünk (ld. Ézs 53).
Fantasztikus, amit értünk tett! Megkapva a legnagyobb ajándékot, az üdvösséget, ugye nem várjuk el tőle még mindig nagy urasan mindennapi igényeink kiszolgálását, hanem készek vagyunk mi is szolgálni?