Tudsz örülni?

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! […] Az Úr közel!” (Fil 4,4–5)

Minek örülsz ennyire? – kérdezzük attól, akin messziről látszik a boldogság. Ennek is tudsz örülni? – csodálkozunk akkor, ha valaki egy jelentéktelen dolog miatt lelkendezik. Mivel szerezhetnék neki örömet? – töprengünk, amikor meglepetést tervezünk szeretteinknek. Hát te semminek nem tudsz örülni? – sóhajtunk fel csalódottan, ha erőfeszítéseink kudarcot vallanak.

Pál apostol nem kérdez, hanem felszólít. Nem kérdezi (a fogságban, ahonnan a levelét írja), hogy milyenek a körülményeink, és elég jól érezzük-e magunkat ahhoz, hogy örvendezzünk. Nem veszi számba az emberi tényezőket, mert az öröm forrását az Úrban találja meg. S nem is a kifogásokat listázza, hogy miért ne örülhessünk, hanem arra keres okot, amiért ez lehetséges. Sőt éppen azután írja, hogy egy gyülekezeti vitában meginti az érintetteket, és buzdít a kölcsönös egyetértésre.

Elgondolkodtató, hogy a khairó ige szerepel itt, csakúgy, mint abban a mondatban, amellyel az angyal Máriát üdvözölte, amikor hírt vitt neki a Megváltó megfoganásáról; a Károli-fordítás jól mutatja ezt: „Örülj, kegyelembe fogadott!” (Lk 1,28) S az is érdekes, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz az öröm (khara) és a kegyelem (kharis) szavai a görög nyelvben. Talán azért, mert a kettő összefügg.

Tudunk-e örülni? Igen, ha az isteni kegyelem vonzásában élünk, ha az ő jelenléte, szava fontos számunkra, és ha megváltó szeretetében találunk megoldást bűneinkre.

Advent negyedik hetébe léptünk, egyre közelebb van már a karácsony. Vannak, akik csak a közelgő ünnepet látják, vannak, akik az Úr Jézus közeledését is. Egyeseket szinte betemet a tennivalók listája, míg mások készülnek Isten csodálatos ajándékainak megtapasztalására. A heti ige rámutat: aki tud örvendezni az Úrban, az átéli az ő közelségét, s így öröme megduplázódik.