Utat!
Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.
„Építsetek utat a pusztában az Úrnak! […] az Úr jön hatalommal…” (Ézs 40,3a.10a)
A puszta az Istennel való találkozás helye. Néhány történet, amelyet érdemes elolvasni, végiggondolni: Hágár, Ábrahám szolgálója kétszer is jár ott (1Móz 16,7 és 21,14), s a halál szélére jutva az élő Istennel találkozik. Mózes negyven évet tölt a pusztában, majd Isten elhívja, hogy kivezesse Izraelt Egyiptomból (2Móz 3,1). A hűtlenné vált Izraelt – Hóseás próféta szavai szerint – Isten elvezeti a pusztába, hogy a szívére beszéljen (Hós 2,6).
A pusztában az életben maradás sokszor csak az isteni gondviselésnek köszönhető. A nép a pusztai vándorlás során az égből kapja a mannát (2Móz 16,35). Illés prófétának hollók hordanak kenyeret és húst (1Kir 17,6). Keresztelő János sáskát és erdei mézet eszik (Mt 3,4).
Heti igénk pusztát emleget, de nevezhető-e annak az olyan hely, ahol van ennivaló, munka, lakhatás?
Izrael Babilonban kapott eledelt, a lelke mégis éhezett. A nyüzsgés ellenére sivár volt a léte. Fáradozott a város jólétén, ahová fogságba vitték, mégsem a maga országát építette. A lényeg hiányzott. Az Istennel való élő kapcsolat. Hetven év alatt ezt felismerte.
Ézsaiás ennek a népnek prófétál. Vigasztaló üzenetet hirdet. Közeleg a szabadulás ideje. A hatalmas Isten érkezik. Készüljetek a fogadására!
Akkoriban a királyok látogatása előtt valóban utat építettek, Izraelnek azonban nem köveket kellett hordania. Ahogy később Jézus érkezésekor Keresztelő János is hirdette:
az Úr előtt bűnbánattal, megtéréssel készíthetjük az utat!
Nem autópályát kér tőlünk Isten, hanem azt, hogy tartsunk önvizsgálatot, és engedjük őt járni életünk útjain. A szívünk legyen kész a befogadására, és kezdjünk az ő segítségével rendet rakni minden területen (a megélhetés, a kapcsolatok, a mindennapi döntések terén).
A mai új utakon hamar megjelennek a kátyúk, így lesz ez a mi lelki utunkkal is. Gyorsan jönnek majd törések, buktatók. Folyamatosan dolgozni kell rajta!