Mit ünneplünk pünkösdkor?

Pünkösd a keresztény ünnepkörben a Szentlélek kitöltetésének és az egyház születésének ünnepe. Karácsony és húsvét mellett a legfontosabb keresztény ünnep. Pünkösd az úgynevezett mozgó ünnepek sorába tartozik, mivel nincs kötött helye a naptárban.

Az Újszövetség első pünkösdjének eseményei húsvét után ötven nappal történtek. Innen ered az ünnep görög elnevezése is: pentekosztész, azaz ötvenedik. Feltámadása után Jézus negyven napig a földön járt. Mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak, hogy elküldi hozzájuk a Szentlelket bátorítóul, vigasztalóul. Tíz nap múlva, a zsidók pünkösdi ünnepén el is érkezett.

Ezen a napon rengeteg zarándok látogatott az ország minden részéről Jeruzsálembe, hogy a templomban ünnepeljen, és áldozatot mutasson be. A tizenkét apostol is együtt volt egy szobában, amikor hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt a helyiségben, ahol tartózkodtak, és a fejük fölött lángnyelvek formájában megjelent a Szentlélek, aki erővel töltötte meg őket, ők pedig különféle nyelveken kezdtek beszélni. Ez volt pünkösd egyik csodája.

A szélzúgást az egész városban lehetett hallani, ezért nagyon sokan odasiettek, hogy megtudják, mi történt. Az emberek nagyon meglepődtek, hogy értik, amit a tizenkét, Galileából származó férfi mond. Csodálkozva kérdezgették egymást, hogyan történhet ez, mire némelyek gúnyolódva azt mondták, hogy biztosan édes bortól részegedtek meg. Ám ekkor Péter apostol elmondta az összegyűlteknek, hogy nem bortól megrészegedve beszélnek más nyelveken, hanem a Szentlélek végi ezt bennük ajándékul. Péter aztán a feltámadott Jézusról prédikált az egybegyűlt tömegnek.

Mondatai hatására háromezren keresztelkedtek meg, és lettek Krisztus-követőkké. Belőlük alakult az első gyülekezet – így lett pünkösd az egyház születésének ünnepe is: „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. (…) Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” (ApCsel 2,37–38.41)

A 325-ben megtartott niceai zsinat tagjai húsvét dátumát a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra rögzítették. Így húsvét – például karácsony ünnepével szemben – az úgynevezett mozgó ünnepek sorába tartozik. S mivel pünkösd ideje a húsvét utáni ötvenedik napra esik, így pünkösdnek sincs rögzített napja a naptárban. Legkorábbi dátuma május 10–11., legkésőbbi június 13–14. lehet.

* * *

Az Ószövetség népe számára hármas ünnepet jelentett pünkösd. Az Úr a Sínai-hegyen elrendelte, hogy tartsanak aratási ünnepet, és mutassanak be ételáldozatot a tavaszi betakarításkor, az első vetések levágása után hét héttel. Így pünkösd egyben a három zarándokünnep egyike is lett, mivel a hálaadó áldozat bemutatásához el kellett zarándokolni a templomba: „Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! […] Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt!” (2Móz 23,14–15a.16–17)

Leviticus könyvében pontosan le van írva pünkösd, avagy – ahogyan a kiválasztott nép nevezi – sávuót, a hetek ünnepének időpontja. Niszán hó 16-án, azaz a páska (húsvét) után két nappal tartották az „első zsengék ünnepét”, amely a tavaszi árpaaratási idény kezdetét jelezte. Attól fogva, hogy a levágott szálakból felállították az első kévét, hét hetet kellett számolniuk. A hetedik szombat utáni napon – tehát az ötvenediken – megtartották a búzaaratás kezdetét jelző „aratóünnepet”. Ekkor mindenkinek fel kellett mennie a templomba, és ételáldozatot kellett bemutatnia. „Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig. Akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak” (3Móz 23,15–16) – rendelte el az Úr a Sínai-hegyen a hetek ünnepét (héberül sávuót), más néven pünkösdöt.

Pünkösd ezenkívül a törvényadás ünnepe is. Arról is mindig megemlékeznek, hogy az Úr a Sínai-hegyen Mózesnek, rajta keresztül pedig a népnek Törvényt – kőtáblákra vésett Tízparancsolatot – adott.