Nem mesefigura, hanem Jézus-tanítvány
Kisgyermekként elsősorban azért vártam a Mikulást, mert úgy gondoltam, hogy ő a karácsony előfutára, amikor majd nem csupán némi édességet, hanem komolyabb ajándékokat is remélhetek. Csak érettebb fejjel fogtam fel, hogy a Mikulás nem mesebeli télapó, aki december elején elindul Lappföldről rénszarvasok által repített szánján, hogy kedves manók segítségével teljesítse a gyermekek levélben érkezett ajándékrendeléseit.
Bár sok meseszerű legenda kapcsolódik életéhez, az igazi Mikulás valóságos történelmi személy. Foglaljuk össze röviden, hogy mit is tudunk róla! Miklós a hagyomány szerint a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elveszítette, egyik rokona nevelte föl, és ő ismertette meg a kereszténységgel. Megtérése után jótékony célokra osztogatta szét örökségét, a hívők pedig égi jelre választották meg a törökországi Myra városának püspökévé. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése idején börtönbe került, de életben maradt.
Részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton. Ugyan nem igazán illik megszokott Mikulás-képünkbe, de egyes feljegyzések szerint a Jézus Istennel való egylényegűségéről szóló hitvita hevében Miklós állítólag felpofozta vitapartnerét, Ariust, aki szembefordult a szentháromságtannal… Persze az emberek tiszteletét nem ezzel a kissé csattanós teológiai érveléssel vívta ki, hanem legendás jótetteivel. Emiatt már életében szentnek tartották. A római katolikus és az ortodox egyház ma is szentként tekint rá, aki többek között a tengerészek, a kereskedők, a gyógyszerészek, a gyermekek és általában minden, nehéz körülmények között élő ember védőszentje.
Ami mindezeknél fontosabb, és ami a lényeg: Szent Miklós Jézus Krisztus hűséges tanítványa volt. A Mestertől tanulta ugyanis, hogy az igazi jótékonyság nem magamutogató reklámtevékenység. Jézus a Hegyi beszédben így tanít erről: „…ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.” (Mt 6,3–4) Miklós legismertebb segítő akciója, amikor egymás után három alkalommal titokban, az éj leple alatt dobott be pénzadományt a nyitott ablakon, illetve a kéményen át egy házba. Ilyen módon mentette meg az ott lakó három lányt attól a fenyegető veszélytől, hogy apjuk a nagy nyomor miatti kényszerhelyzetében eladja őket prostituáltnak.
De itt az ideje, hogy megérkezzünk a jelenbe, és feltegyük az aktuális kérdést: mi vajon hogyan válhatnánk Szent Miklós nyomán mai Jézus-tanítványokká? Miként lehetünk a szó biblikus, evangéliumi értelemében „Mikulások” a 21. században?
Modern világunkban is számos remek lehetőség nyílik a diszkrét, anonim jótékonyságra. Például ha felhívunk egy segélyszervezeti adományvonalat, konkrétan segíthetünk valakin. Bizonyos üzlethálózatok lehetővé teszik, hogy saját szükségleteinken túl rászoruló embertársainknak is vásároljunk élelmiszert. Szintén jó ötlet az úgynevezett „fordított adventi zsák”. Ennek segítségével elvezethetjük gyermekeinket, unokáinkat egy fontos titok boldogító felfedezésére: nemcsak kapni, de adni is öröm. Megtaníthatjuk őket arra, hogy karácsonyra készülve ne csak azt várják, hogy vajon ők milyen ajándékot találnak nap mint nap az adventi zsákban vagy majd a karácsonyfa alatt. Hiszen ők is ajándékozhatnak, továbbadhatnak egy-egy kiolvasott könyvet, még jó állapotban lévő, de talán kissé már megunt játékot, ruhaneműt, amellyel valaki másnak, egy ismeretlen, nélkülöző gyermeknek szerezhetnek örömöt. Erről szólnak többek között a jól ismert „cipősdoboz-akciók” is, amelyek persze soha nem tévesztendők össze a lomtalanítással.
Továbbá nem szabad, hogy mindez csupán adventi hangulat, karácsonyi kampány legyen. Lehet, hogy a lappföldi Mikulás csak télen kel útra, de Jézus arra figyelmeztet, hogy „a szegények mindig veletek lesznek”. Sőt még azt is elárulta övéinek: amit a kicsinyek közül eggyel tesztek, azt velem teszitek… A Mikulás-gyárak pár hét múlva bezárnak, de Jézus tanítványai nem kampányüzemmódban működnek.
Ahogyan Juhász Gyula Karácsony felé című versének csattanója bátorít: „Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen / S ne csak így decemberben.” Bízzunk abban, hogy mennyei Atyánk nemcsak mindennapi kenyerünket adja meg, de kész újra meg újra feltölteni hamar kiapadó szeretetforrásainkat. Ha készek vagyunk tőle kapott ajándékainkat másokkal is megosztani.
* * *
Elhangzott 2021. december 6-án a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája című műsorában.