Luther a háborúról

Az egész világ nyilvánosságát megmozgatta az Oroszország és Ukrajna között kitört háború. Senki sem gondolta, hogy a balkáni háborúk után megtörténhet ilyesmi Európában. A második világháború óta nem volt ilyen mértékű háborús katonai esemény az öreg kontinensen. Luther gondolatai e téren is orientálnak a helyes mérlegelésben.

2022. február 24-én hajnalban Vlagyimir Putyin orosz elnök kiadta a parancsot Ukrajna megtámadására. Két komolyabb okot említett e drasztikus parancs indokaként. Az első, hogy mivel előzőleg – a világon egyedüliként – elismerte a kelet-ukrajnai szakadár népköztársaságokat, békefenntartókat küld ezekre a területekre (felrúgva az első és második minszki jegyzőkönyvet, amelyet a köznyelv „megállapodásnak” nevez). Valójában az orosz hadsereg három irányból megtámadta Ukrajnát: keleten a szakadár népköztársaságok, északon Belorusszia (Fehéroroszország), délről pedig a Krím-félsziget felől. Ezzel (Krím annektálása után) immár másodjára szegte meg az 1991. augusztus 24-ei, a Szovjetunió által is hitelesített népszavazást követően 1994. december 5-én aláírt budapesti memorandumot, amelyben – az akkor már Oroszországnak nevezett állam – garantálta Ukrajna területi integritását. Az Ukrajna egészét érintő katonai hadművelet alátámasztására szolgáló másik indok pedig az volt, hogy az orosz kormány szerint határain belül Ukrajna elnyomja, sőt irtja az orosz kisebbséget. Ez az ok nyilvánvaló és égbekiáltó hazugság. Tény azonban, hogy Ukrajna nem bánt kesztyűs kézzel a nemzetiségekkel. Ezt magyar oldalról is pontosan tudjuk. De hogy ez valóban indok lenne…?

Luther Márton gondolataira támaszkodva szeretnék néhány olyan szempontot leírni, amely segíthet bennünket abban, hogy kialakíthassuk a magunk véleményét ebben az ügyben. Mielőtt azonban a reformátort idézném, egy-két dolgot le kell szögezni a korrektség kedvéért.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.