Bandi és Timótheus
Nyugdíjba vonult munkatársamat és barátomat, Győri András Timótheust köszöntöm ezzel az írással. A Zákeus Médiacentrum, majd a Luther Kiadó operatőreként évtizedeken át dolgozott közöttünk állhatatosan és szelíd lelkűen.
Rát Mátyás-díjat kapott kollégánk
A reformáció hónapjának kiemelt rendezvénye volt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezte reformációi gálaest a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az október 17-i programon Magyar Levente államtitkár mondott beszédet, és átadták a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás-díját, amelyet ezúttal az Evangélikus Információs Szolgálat operatőrének ítéltek oda.
Kamerával is, könyvvel is az evangélium szolgálatában
Aligha találhattunk volna alkalmasabb helyet a beszélgetésünkhöz kedves munkatársunkkal, mint a nagytarcsai falumúzeum árnyas fákkal szegélyezett udvarát. Győri András Timótheus operatőrnek a Luther Kiadó gondozásában nemrégiben napvilágot látott Merengő című kötetében ugyanis a Pest megyei település utóbbi évtizedeinek letűnt világa elevenedik meg. A harminchat írást olvasva nemcsak a hóborította, száncsengős utcákat, napperzselte szántóföldeket járhatjuk be, nemcsak az egykori mesteremberek m…
Lélekmerengető
Van, aki képeslapot, bélyeget, más régi érméket gyűjt. Győri András Timótheus filmes-videós újságíró, az Evangélikus Információs Szolgálat – korábban a Protestáns Média Alapítvány, majd a Zákeus Médiacentrum – munkatársa, keresztény tévéműsorok alkotója szintén gyűjt. Kincseket. Ám az övéit nem lepi be a rozsda, és nem rágja meg a moly. Kincseiből egy kötetre való történetet adott közre.
Merengések a nagytarcsai kiállítóhelyen
Kiállításmegnyitók, folklórműsor és könyvbemutató várta az érdeklődőket a Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhelyen az idei múzeumok éjszakája, illetve tájházak napja rendezvénysorozat keretében. A június 26-i alkalom zárórendezvényeként mutatták be a Luther Kiadó legújabb kötetét, Győri András Timótheus Merengő című könyvét.
Tej
A jóllakott tehenek békésen kérődztek a völgyben. Mihály a kútnak támaszkodva figyelte, ahogyan a késő délutáni nap a horizont felé haladva, a gémeskút árnyékát Mókus hegy lába felé nyújtja. Ekkor szólította a kutyákat és lassú határozott mozdulattal kiadta a parancsot. A kormos korcsok kétfelől terelték ki a gulyát az országútra.
„Margitkám, édes!”
József kiszórt a vékából pár marok kukoricát a baromfiudvar közepére. A tikok mohón kapkodták fel a magokat a letaposott hóról. Ekkor felnézett az égre, és látta, hogy igen nyomakodik a felhő. „No, megint havazni fog” – gondolta, és sietett vissza a házba, mert a levegő igen csípős volt. Benn a két fiú a konyhaasztalnál reggelizett, s mikor apjuk belépett megcsapta őket a hideg. Jánoska fázós volt, s gyorsan magára húzott egy pakrócot. Apjuk is odaült hozzájuk, és levágott egy darabkát a kalbás…