Halogatás halasztása

„Jézus üzenete felkavaró: nemcsak a tettek számítanak, hanem a gondolatok is. Sőt maguk az indulatok is. És amíg nem tiszta a szív, addig nem látható az Isten."

A „szemet szemért” alapelv cáfolatánál is van tovább. Jézus ezt mondja: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”  Summa summarum: a „fogat fogért” gondolat a halálba vezet, de – ahogy az egyik Milan Kundera-regénycím is sejteti – az élet máshol van. Az élet a mennyek országa.

Az élet az Atyánál van. Jézus az út az Atyához. Ő, a Mester, aki továbbmegy a Hegyi beszédben az „ősök logikájánál” azzal, hogy kiszélesíti a „ne ölj!” értelmezési keretét. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.« Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.”

Micsoda döbbenetes fordulat! Micsoda skandalum! És bár kétségtelen, hogy van olyan újszövetségi kézirat, ahol benne van a szövegben az ejké görög szó, ami azt jelenti: „ok nélkül”, mintegy enyhítve a jelentést – „mert aki ok nélkül öl” –, de valószínű, hogy ez későbbi betoldás, mert Jézus hozzáállása annyira radikális, hogy talán néhány másoló teológus így próbálta enyhíteni, amit mond.

Nehezen tudjuk a feloldást, de a kánoni szöveg egyértelmű: aki haragszik, ugyanolyan bűnt követ el a Teremtő szemében, mint aki öl. Még leírni is kihívás, mint ahogyan azt is, hogy ha valakit ostobának mondunk, akkor mehetünk a gyehenna tüzére. Bár sokszor elhangzik, hasznos átismételni: a gyehenna a Hinnóm fiainak völgye Jeruzsálemtől délre lévő, szeméttelepként használt területe, ahova elhullott állatokat is kivittek és elégettek. 2Kir 23,20 jegyzi meg, hogy a királyok korában a pogány bálványnak, Moloknak is itt mutattak be áldozatot, ezt olvashatjuk az említett helyen: „Lemészároltatta az áldozóhalmok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe.”

Jézus üzenete felkavaró: nemcsak a tettek számítanak, hanem a gondolatok is. Sőt maguk az indulatok is. És amíg nem tiszta a szív, addig nem látható az Isten. Gyönyörű a boldogmondás: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Ők igen. A többiek nem. Vagyis Jézus elvárása tanítványai felé, így felénk is: a tiszta szív. Tiszta gondolatokkal, indulatmentesen, erőszakmenetesen, szeretettel. Úgy, ahogy maga Jézus élt, gondolkodott, tett, beszélt.

De a tanítás nem ér véget itt. A Szentírás egyik legütősebb üzenete bontakozik ki: ha „testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!”.

Micsoda fordulat, micsoda paradigmaváltás! Jézus elmegy a végletekig az ellenségszeretet parancsával, melynek egyik előzménye ez a mondat: „Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton…”

Megbékélés. Rendezett élet. Testvérrel, ellenséggel. Baráttal, családtaggal. Munkatárssal, házastárssal, gyerekkel, unokával, nagyszülővel, szülővel. Gyülekezeti taggal. Ellenféllel, de ellenséggel is. Mindenkivel, akinek panasza van ellened, szó szerinti fordításban: valamije van veled szemben.

Rendezetlenség. Hány és hány személyes történet, amit ki-ki fel tud eleveníteni magában. Hogy kivel mit igen és mit nem rendezett el az életben. És hogy miért. És hány olyan történet, amely leginkább egy személyes gyász kapcsán jön elő: amikor már nem lehet rendezni, mert késő.

Rendezetlenség. Kinek-kinek a személyes életében: pontosan tudja, mik és kik. Bár sajnos kibúvókban, halasztgatásban, kifogásokban jók vagyunk. Profik! Jól el tudjuk magyarázni magamagunknak, hogy miért is nem rendeztük el ezt vagy azt a kapcsolatunkat, hogy miért is van még oly sok elvarratlan szál és kényes ügy.

Pedig a megbékülés az alapja mindennek. Megbékélés Istennel, magammal, a másikkal. Bár megtapasztaljuk nap mint nap, hogy nehéz először lépni, először kinyitni a szánkat és kimondani a bocsánatkérés és a béketeremtés szavait, Jézus tanítványai mégiscsak erről ismertetnek meg. Ez a felkiáltójel. Boldogok, akik békét teremtenek!

Megbocsátó szeretet és béketeremtés. Ne féljünk, vagyis higgyünk! Higgyünk, vagyis ne féljünk! Vegyük nagyon komolyan, hogy be kell fejeznünk a félbeszakadt történeteinket. Nem majd egyszer, hanem most. Amíg még megtehetjük. Amíg még kimondhatjuk: „shalom”. Amíg még feljön ránk ama nap. Amíg Isten kegyelméből élünk. Addig, amíg. Halogatni tilos! Elindulni, megtenni, megszólalni, megbocsátani, békét teremteni: szabadság.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. augusztus 14–21-i 87. évfolyam 31–32. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.