Az ideális szőlőtő

Vajon melyik növény szimbolizálja legjobban a jézusi életművet? Természetesen nem egyválaszos kérdésről van szó, mégis szűkítsük le az egyik jánosi válaszra: szőlőtő.

Egy társasjáték neve. Mi lenne, ha? Egy időben óriási népszerűségnek örvendett családtagjaim körében. A játék lényege abban áll, hogy egy táblára tetszőlegesen választott neveket írunk fel – általában a játékosok nevét –, és a dobások után mindig valamelyik névre lép egy-egy játékos. Ezután egy kár-tyát kell húzni, amelyen a mondat így kezdődik: „Mi lenne, ha…” Példának okáért – csak hogy a hóhért akasszuk – mi lenne Gáncs Tamás, ha út lenne? Vajon milyen út lenne? Egyirányú út, autópálya, országút, erdei ösvény? Talán körforgalom? Vagy éppen zsákutca? Vajon milyen út lenne?

Mi lenne, ha? A játékosok mindig hat lehetséges válasz közül választanak, majd szavaznak, és azok léphetnek előre a bábujukkal, akik abba a csoportba tartoznak, ahova a legtöbb szavazat érkezett. Szórakoztató társasjáték, közben az ember megtanulhat nevetni önmagán, és megismerheti a közösség tagjait, ráadásul nagyon jó közösségformáló ereje is van.

Érdekes megfigyelni a játék dinamikáját: miként áll rá az ember agya arra, hogy úgy szavazzon, ahogyan nagy valószínűséggel a többség szavaz. A többség fejével gondolkozni ugyanis előremenetelt jelent. Sőt a játék alapkoncepciójából adódik az is, hogy nem mindig az igaz válasz győz, hanem az, amelyet a legtöbben a valósághoz legközelibbnek vélnek.

Mi lenne Jézus, ha növény lenne? Vajon melyik növény szimbolizálja legjobban a jézusi életművet, melyik az, amelynek a tartalmas jelképrendszere leginkább tükrözi a jézusi életmodellt, amelyre keresztényként az ember fel meri tenni az életét? Csipkebokor? Gondolhatunk Mózesre, és a „vagyok, aki vagyok”-ra. Mezei virág, amelyről maga Jézus beszélt a Hegyi beszédben? Almafa? Gondolhatunk Lutherre. Vagy talán valami más? Pálmafa? Napraforgó?

Természetesen nem egyválaszos kérdésről van szó, mégis szűkítsük le az egyik jánosi válaszra: szőlőtő. Jézus szőlőtő lenne, ha növény lenne. Szőlőtő is lehetne. Jézus maga mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő…” Ezt egy bencés teológus így interpretálta: „Én vagyok az ideális szőlőtő.” Nagyon elgondolkoztató ez a bővített magyarázat.

Jézus az igazi, az ideális, a tökéletes szőlőtő, amelyből élet, erő, lelki frissesség, lelki egészség, lelki táplálék árad.

De mit is akar Jézus ezzel a meghökkentő képpel elmondani akkori és mai tanítványainak? Eredeti szándékának megértéséhez két nagyon fontos tényt kell tudnunk. Az egyik, hogy a palesztinai ember létfeltételei közé tartozott a szőlő és az abból készült must, illetve bor. A másik, hogy a szőlő Izrael népének egyik leglényegesebb szimbóluma volt, erre számos ószövetségi szöveget találhatunk alapigeként. Két tény: létfeltétel és erős vallási töltettel bíró szimbólum. A kettő együtt, kéz a kézben, evidens üzenet: Jézus nélkül nincs élni érdemes élet.

Őáltala, őbenne viszont megtalálható mindaz, ami az élni érdemes élethez szükséges. Ő a létfeltétel, amit ezzel a csodálatos képpel erősít meg: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Megrázó a kép. Ahogyan a szőlővessző létfeltétele a szőlőtőben van – hiszen onnan nyeri erejét, táplálékát, mindazt, amiből maga a gyümölcs terem –, úgy keresztényként a mi életünk Jézusban van. Őbelőle, őtőle, őáltala kaphatunk erőt, dinamikát, frissességet, megújulást mi is. Az esély adott. Egyénként és közösségként is. Mi lenne, ha? Mi lenne, ha tudatosítanánk magunkban ennek a gyönyörű képnek a valóságát? Mi lenne, ha a következő időszakunk egyik vallásos házi feladata lenne végiggondolni, kihez és mihez is kapcsolódik az életünk, és hogyan biztosítjuk létfeltételeinket, hogyan éljük meg hitbéli álmainkat egy csöppet sem könnyű világban? „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda” – mondja Jézus a búcsúbeszédének kellős közepén, mintegy végrendeletként is tanítványainak. Akik Jézusra vannak utalva. Ma is. Az ő beszédéből, testéből és véréből élnek. Mert csak így válhat hit(t)el(j)essé a tanítvány. Megmaradva: Jézusban, Jézusnál, Jézusért. Gyülekezetben, egyházban.

Mert egy tőről, egy szőlőtőről fakad a hitünk, Jézushoz tartozunk, ő köt össze minket. Más feltétel nincs. Az Atya: a szőlőgazda; Jézus: a szőlőtő; a meghívás: a miénk. A szüretelés, az aratás Urának csapatába. Ahol a „mi lenne Jézus, ha?” kérdésre ki merjük mondani a választ: szőlőtő!

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. október 9–16-i 87. évfolyam 39–40. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.