A csend teológiája
Zaj és csend. Melyik kínál lehetőséget az Istennel való találkozásra? Mi jellemző a gyógyító emberekre? Hol lakik az Isten? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ írásában Percze Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Diakóniai Képzési Központjának adjunktusa.
„Mesélik, hogy szerzetesnek állt három egymással baráti viszonyban lévő aszkéta. Az első közülük azt választotta, hogy kibékíti azokat, akik egymással harcban állnak, amint az Írás mondja: »Boldogok a békességszerzők…« (Mt 5,9) A második a betegeket látogatta, a harmadik pedig elment, és a csendességet gyakorolta a sivatagban. Mármost az első, bár sokat fáradozott az egymással küzdő emberekért, sokakat nem tudott meggyógyítani. Megcsömörlött, s elment ahhoz, aki a betegeket gondozta. De azt kellett látnia, hogy rajta is a csüggedés vett erőt, s neki sem sikerült maradéktalanul teljesíteni az Úr parancsát. Összebeszéltek hát ketten, és elmentek, hogy megnézzék a remetét. Elmondták neki gyötrelmeiket, s kérték, hogy ő is mondja el, mire jutott. Rövid hallgatás után a remete vizet öntött egy tálkába, s így szólt: »Nézzétek a vizet!« Azt látták, hogy a víz kavarog. Kicsivel később újra szólt hozzájuk: »Nézzétek, hogy lenyugodott a vízfelszín!« S amint belenéztek a tálba, mint egy tükörben látták saját arcukat. Akkor így szólt hoz-zájuk: »Így van ez azzal, aki az emberek között él. A zaklatottságtól nem látja saját bűneit. Amikor azonban csendes-ségbe vonul, főként, ha sivatagban teszi, akkor felfedezi saját hiányosságait.«” (Olvasható A paradicsom könyve – Tematikus apoftegma gyűjtemény I. című kötetben. Fordította Baán Izsák, kiadták a Sarutlan Karmelita Nővérek, Magyarszék, 2020.)
A csönd ereje című könyvben, amelyben Robert Sarah római katolikus bíboros és Nicolas Diat beszélget, a bíboros a zaj diktatúrájának nevezi a kort, melyben élünk. Ezzel a kifejezéssel tömör, de pontos diagnózist ad a fogyasztói társadalom kultúrája által formált világról.
Az egyén birtoklási igényeinek felkeltésére és kielégítésére alapozott rendszerben nincs megállás. A közlekedési eszközök földön, vízen és levegőben éjjelnappal szállítják egyik pontból a másikba az újabb és újabb árucikkeket. Az ebből fakadó zaj a természet csendjét és az ember életminőségét jelentősen károsítja.
A fogyasztói kultúrában a pihenés, a szórakozás és a kikapcsolódás is árucikké vált, amelynek megszerzéséért és élvezetéért nagyon sok pénzt fizet az élményre vágyó társadalom. Ez az ember belső összeszedettségének eltompulását okozza. A zaj diktatúrája alatt szenved a világ: a természet és az emberi lélek.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.