A Himnusz teológiája

Kevés dolog köt össze bennünket, magyarokat. Úgy értem, mindannyiunkat. Nemzetünk és társadalmunk patológiás állapotáról olyan közhelyes, sokszor mégis érthetetlen fogalmakban beszélünk, mint például „lövészárok”, „kultúrharc”, „fragmentálódás” vagy „társadalmi olló”. A jelen helyzetben ezekre a közhelyekre – Szent Grál híján – szintén csak közhelyes (de igaz) válasz kínálkozik: azt kell keresni, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt.

Éppen ezért nagyon meg kell becsülni azt a kevés közös dolgot, amely a gyógyulás alapja lehet. És itt most nem olyan konzumhungarikumokra gondolok, mint például a Puskás öcsi, a pirospaprika meg a Rubik-kocka (bár ezek sem elhanyagolható kincseink), ezeknél ugyanis sokkal több kell ahhoz, hogy egyáltalán reményünk lehessen – ha nem is az optimális, de legalábbis – a mindenki számára élhető közösségre. Akkor akár a Himnusz is lehetne az?

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.