Te iszod az italt, vagy az iszik téged?

„Muszáj résen lenni. Ne higgyük azt, hogy mindent a kezünkben tudunk tartani! Ne higgyük, hogy nyugodtan lehet játszani a tűzzel, mert elég ügyesek vagyunk, hogy elkerüljük a megperzselődést. Nemet mondani a következő pohárra nem gyávaság – hanem bölcsesség” – vallja Hegedűs Attila soproni evangélikus iskolalelkész, aki alkoholról, határokról és kontrollról is ír cikkében.

Egyszer pár napig hivatalos kiküldetésben voltam Finnországban. Egy aktív nap végén, a program után ültem a hotelszobámban, és mivel elkerült az álom, úgy döntöttem, elindulok egyedül megismerni a várost. Késő éjszaka, de még 11-kor is világos van – mekkora kaland lesz!

Séta közben találtam egy karaokebárt, a zene becsalt, és nagyszerű hangulat fogadott: tizenhat-húsz éves fiatalok buliztak, énekeltek, kissé már kapatosan, ennek megfelelően élénken, de nagyon jó fejek voltak. Figyeltem őket, hallgattam az éneket, néztem a kivetítőn a dalszövegeket, próbáltam kiejteni a szavakat. Egy leány kissé már spiccesen odajött beszélgetni, angolul megkérdezte, szeretem-e a Bayern Münchent – ma sem tudom, miért volt fontos ez az információ –, egyszóval emelkedett volt a hangulat.

Annyira jól éreztem magam, hogy másnap este visszatértem. Ugyanez fogadott, csak éppen akkor nem fiatalok, hanem idősebbek voltak ott. És amit láttam: elmaszatolt szemfestékkel, túlrúzsozott szájjal pityergő idős hölgyek szűk cicanadrágban, zavaros tekintetű, hiányos fogazatú férfiak rikácsoló hangon igyekeztek követni az éneket, kevés sikerrel. Beláttam, hogy alkoholisták találkozójára csöppentem. Döbbenten néztem őket.

És hirtelen belém hasított egy gondolat: ezek ugyanazok, mint a tegnapiak, csak éppen harminc-negyven évvel később! Akik most lerongyolódva itt vannak, azok éppolyan jópofa, vicces figurák voltak fiatalon, mint akik tegnap ugyanitt buliztak! Hirtelen elkezdtem magam szégyellni, hogy előző este milyen viccesnek tartottam a dolgot. Rádöbbentem, hogy ami egyszeri alkalomnak, jó bulinak tűnik, az hosszú távon ide vezethet: a szétcsúszáshoz.

Mit lehet tenni? Megtiltani? Félni kell minden korty bortól? Nem hiszem. Én magam is szívesen megiszom egy-egy pohárral jó társaságban. Az sem igaz, hogy mindenki, aki fiatal korában elmegy egy buliba, az idült alkoholista lesz harminc év múlva. Csak éppen nem tudom, ki lesz az. És ez a gondolat kínzón befészkelte magát a fejembe.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.