Szoktam vagy rászoktam?
Olykor-olykor, ha az élet lecsendesedett körülöttünk, a konyha összetakarítva, a srácok lefekvéshez készülődnek, a feleségemmel megiszunk egy deci bort. Ezzel mintegy jelezzük, hogy mára már nem tervezünk semmit, nincs hajtás, csak beszélgetés, olvasgatás vagy tévénézés, rosszabb esetben rövid „kütyüzés”, böngészés a mobilon, de semmi komoly. A laptop lezárva, mára már nincs más, csak a pihenés. A többi ráér holnap.
Te iszod az italt, vagy az iszik téged?
„Muszáj résen lenni. Ne higgyük azt, hogy mindent a kezünkben tudunk tartani! Ne higgyük, hogy nyugodtan lehet játszani a tűzzel, mert elég ügyesek vagyunk, hogy elkerüljük a megperzselődést. Nemet mondani a következő pohárra nem gyávaság – hanem bölcsesség” – vallja Hegedűs Attila soproni evangélikus iskolalelkész, aki alkoholról, határokról és kontrollról is ír cikkében.
Miért iszik az egész ország?
Az alkohol felerősíti az érzéseidet: ha szomorúságodban iszol, csak még szomorúbb leszel, ha örömödben, akkor még jobb kedved lesz – jutott eszembe a népi bölcsesség, amikor beültem a Még egy kört mindenkinek című dán filmre, amelyben a szereplők hol szomorúságukban, hol örömükben isznak, és nagyon finom árnyalatokkal mutatják be az érem mindkét oldalát, az alkoholizmus tragédiáját és az életöröm ünnepét.