Az alkohol felerősíti az érzéseidet: ha szomorúságodban iszol, csak még szomorúbb leszel, ha örömödben, akkor még jobb kedved lesz – jutott eszembe a népi bölcsesség, amikor beültem a Még egy kört mindenkinek című dán filmre, amelyben a szereplők hol szomorúságukban, hol örömükben isznak, és nagyon finom árnyalatokkal mutatják be az érem mindkét oldalát, az alkoholizmus tragédiáját és az életöröm ünnepét.
„Nem érdekel, hogy iszol a barátaiddal, nem ez a lényeg. Az egész ország iszik, mint az őrült. Tudod, Martin, az az igazi problémánk, hogy soha nem vagy igazán jelen. Láthatatlan vagy” – hangzik a Még egy kört mindenkinek című dán filmdráma egyik jelenetében egy elkeseredett feleség szájából, miután férjét, Martint részegen szedik össze a szomszéd pázsitjáról. Szíven üt ez a pár mondat, mert akár egy mai magyar feleség (vagy férj!) szájából is elhangozhatott volna. Ugyanis nemcsak Dániában, hanem Magyarországon is iszik az egész ország, mint az őrült.
A WHO 2016-os jelentése szerint Magyarország a huszonnegyedik a világ országai közül az egy főre jutó elfogyasztott alkoholmennyiség tekintetében. Egy online felmérés szerint pedig Magyarországon minden tizenöt évnél idősebb személyre 11,1 liter elfogyasztott tiszta szesz jut évente, az alkoholbetegek száma pedig a becslések szerint körülbelül egymillió, vagyis elérheti a felnőtt lakosság tizenöt százalékát. Külön aláhúznám a tizenöt éves korhatárt, hiszen ez a probléma a fiatalokat legalább annyira érinti, mint a felnőtt korosztályt. A téma azért is nagyon fontos, mert kis túlzással állítható, hogy nincs ma Magyarországon olyan család, ahol ne lenne valamelyik rokonnak alkoholproblémája. Mindez természetesen egyházainkban, gyülekezeteinkben is aktualitás, még akkor is, ha csak ritkán beszélünk róla, hiszen érzékeny kérdés. A sokkoló adatok azonban csak a jéghegy csúcsa, az igazi kérdés az, hogy miért iszunk.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.
