A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület százhét egyházközsége közül az egyik legrégebbi a lovászpatonai. A Bakony északi lábánál fekvő, ezerkétszáz lelkes falu 2022-ben ünnepelte evangélikus gyülekezete születésének négyszázadik évfordulóját. Árpád-kori temploma a középkori Magyarország és az evangélikus egyház történelmének évszázadaiba vezet vissza bennünket.
A Veszprém vármegyei Lovászpatona történelmi központjában, kőfallal körbevett kis magaslaton álló evangélikus templomot kiemelt hely illeti meg a hazai műemlékek sorában, mert a különböző korok építőművészetének Európában egyedülálló harmóniája látható benne. Jelentőségét mégsem csak a történelmi kora vagy az építészettörténeti értékei adják – az sem kevésbé fontos, hogy az egyik legkorábbi hazai evangélikus gyülekezet templomaként szolgál.
Hazánk evangélikus templomépületei közül a lovászpatonai a legrégebbi. Korábban épült evangélikus templomot csak a történelmi Magyarország területén, a romániai Beszterce-Naszód megyei Harina faluban találunk. [A budapest-cinkotai evangélikus templom eredete a 11. századra nyúlik vissza, azonban a legelső, Árpád-kori épületnek ma már csak az alapfalai láthatók. A lovászpatonai egyike Magyarország ma is álló erődtemplomainak, és közöttük az egyetlen evangélikus. – A szerk.]
Árpád-kori alapokon
A Kozák Károly régész vezette, 1959-es műemléki feltárás és helyreállítás bizonyította, hogy a templom a magyar kereszténység korai időszakában, 1200 körül épült kőből, román stílusban. Hajója a mainak jó fele részét foglalta el. Szentélyének formáját és méreteit azonban a mai napig nem sikerült feltárni.
Feltehetőleg már a román korban megépült a torony is. Gúla alakú sisakja a négy sarkon megtörik, arányos, igen dekoratív prizmákban végződik. Ez a megoldás az országban egyedülálló. Hasonlót ugyan találunk a zalaszentgróti római katolikus templom toronysisakján, az mégis más, hiszen a prizmáin fiatornyocskák ülnek. A lovászpatonai toronyprizmák sajnos ma nem láthatók, mert 1979-ben a toronysüveget fazsindelyes héjazattal burkolták be.
A vaskos, támpillérekkel erősített széles körítőfalat valószínűleg a tatár pusztítás után emelték az Úr hajléka köré. Félköríves bejárati kapuja a templom kapujával egy vonalba esik. Az erődfal Erdély erődtemplomos falvai közül – amelyeket világörökségként tartanak számon – leginkább Kelnek falu templomának kerítőfalához hasonlatos.
A román kori kis templomot a tatárjárás után átépítették, három félköríves ablakát gótikus kisablakra cserélték, majd a 14. század második felében keleti irányban kora gótikus stílusban meghosszabbították, északi oldalához sekrestyét toldottak. Mintegy száz évvel később a déli oldalon épült hozzá a boltozatos kegyúri kápolna két tágas csúcsíves átjáróval, valamint a sokszög záródású szentély a szűkületnél a szokásos diadalívvel.
„Az Eclesianak eredete”
Payr Sándor egyháztörténész a lovászpatonai evangélikus egyházat Veszprém vármegyében a legrégebbiek között említi, s születését 1622-re datálja. Az 1817. évi szuperintendensi vizitáció jegyzőkönyve megjegyzi: „Az Eclesianak eredete ember emlékezetet sokkal felyül halladja.”
1567-ben a Luther hitét követő híres törökverő, Thury György kapitány, Bars vármegyei főispán (1519 körül – 1571) kezébe került a falu, majd 1600 körül teljesen elnéptelenedett. A következő század elején a nagyrészt protestáns hitű vissza-, illetve betelepülők birtokba vették a korábban egyhitű falu öreg templomát, s újjáélesztették a kihalt települést.
Az evangélikus gyülekezet első lelkésze 1630-tól Szőlőskei Miklós volt, s ettől kezdve töretlen az ágostai hitvallásúak jelenléte Lovászpatonán. A község felekezeti iskolája feltehetőleg Szilvágyi István lelkészsége idején, 1747 után született. A hívek száma folyamatosan emelkedett, a hitélet virágzott. 1900-ra a lélekszám meghaladta az ezer főt.
Kézzel festett felirat a karzaton, amely emléket állít az orgonaépítés támogatóinak
A gyülekezet első krónikása, Rajcsányi János 1857-ben üldözött forradalmárként került Lovászpatonára. A helyi evangélikusság történetének feldolgozásán túl az ő tollából született meg az első magyar nyelvű történelemtankönyvek egyike 1843-ban. A nagy székely mesemondó, Benedek Elek írja Édes anyaföldem! című önéletrajzában, hogy a (székely)udvarhelyi iskolában ő is Rajcsányi könyvéből tanulta a magyar történelmet. Rajcsányi lelkész a szülőfalujában, Vadosfán, 1861-ben elhalt felesége, Rufs Zsuzsanna pedig a lovászpatonai temetőben nyugszik.
Adakozók aranykönyve
A török időkben megsérült templom helyreállítása a hívők nagy erőfeszítése árán a 18. század elején indulhatott meg. A középkori sekrestyét és a kápolnát lebontották. Köveikből falazták be a kápolna nagy, gótikus nyílásait és az északi sekrestye hajóba nyíló ajtaját. A lebontott épületrészek alapfalai csak az 1959-es feltárás során kerültek elő. Ekkor vált láthatóvá a templombelső kifestésének évszáma is a diadalív fölött: „RENOVATUM ANNO 1711”.
A török idő utáni helyreállítás évszáma a diadalív fölött
A 18. század második felében a megerősödött gyülekezet az evangélikus építészeti stílusjegyeket és liturgiai követelményeket szem előtt tartva alakította át a régi, megörökölt templombelsőt. Az első orgona beszerzésével egy időben fa tartószerkezetű, U alakú karzatot építettek késő barokk, klasszicista stílusban. Az 1847-ben, Tutos Fichtner Ferenc prédikátorsága idején készült egyházlátogatási jegyzőkönyv rögzíti, hogy a gyülekezet „1841-ben a Templombeli Karokat szétbonttatta és újra felépíttette, az elpudvásult és öszvedüledezett faduczok helyett faragott, csinos kűoszlopokat huzatott a Karok alá”. A karzatot ma is ez az öt pár vörös mészkőből készült dór oszlop tartja.
A század végére „haszonvehetetlenné” vált orgonát 1894-ben új Angster-orgona váltotta fel. A protestáns építészetre jellemző gerendás mennyezet megújításának évszámát a diadalív feletti gerendába és a mennyezet középgerendájába vésett „ANNO 1822” felirat örökítette meg.
Az evangélikus liturgikus tér gyújtópontjában a szószék és az oltár áll. E kettőnek egytengelyű elhelyezése, a szószékoltár olyan egyedi megoldás, amely csak a lutheri reformációt követő egyházra jellemző, és bizonyítja a magyar evangélikus egyház gazdag művészeti örökségét. A 18. század végén schmalkaldeni mintára a lovászpatonai templomban is egybeépült a falazott, körbejárható „chatedra” és a faszerkezetű oltár. Létezését az 1817-es egyházlátogatási jegyzőkönyv említi először. 1831-ben mezőkre osztott mellvédjét stukkórozettákkal díszítették. E falazott szószék egyedi darab a hazai építészetben. Páratlan a mintegy kétszázötven éven keresztül koptatott szűk szószéklépcső is.
A templomban a Dunántúl egyik legkorábbi, evangélikus templomban ma fellelhető, barokk stílusú oltárképét láthatjuk. Témája, a mennybemenetel ritka a korabeli evangélikus templomok oltárképei között. Az 1847-es szuperintendensi jegyzőkönyv is említi az oltárképet és az oltárasztal felett elhelyezkedő, díszesen vakolt szószéket: „A prédikáló szék kőrakásból áll, vele össze van ragasztva az oltár, mely fából van készítve, Urunk mennybemenetele az apostolokkal együtt szépen ráfestve vagy rajzolva, és igen csinos gáterral békerítve.” A szentélymennyezet közepén Szentháromságot ábrázoló, régi, barokkos freskó központi darabját tárták fel, amelynek eredete a szakemberek számára még ismeretlen.
Első harangját a gyülekezet II. Rákóczi Ferenc kormánytanácsosának és lovas ezredesének, Telekesi Török Istvánnak a hagyatékából vásárolta. Mai két harangja száz évvel ezelőtt készült Seltenhofer Frigyes soproni műhelyében.
A szentély a szószékoltárral
A gyülekezeti Aranykönyvben megörökített adakozók az évszázadok során jó szívvel támogatták egyházukat. Amint olvasható, a mennyezetről függő, hatágú „tzin gyertyatartót” ismeretlen „familia tsináltatta Anno 1.7.7.4”-ben; a keresztelő „Tzin tál”-at „N. Szemerei Susánna tsinyáltotta 1772-ben”. A „metszett ostyát tartó Pixis talán Rézbül és meg ezüstözve” Ihász Örzsike ajándéka 1772-ből. Az „oltárra való keszkenyők, vászon gyászos terítők T. Zittkovszky Pál Úr Hites Társának” szorgos kezeit dicsérték. A klasszicista stílusú márvány keresztelőkutat a „hitben buzgó lovászpatonai evangelikus nők 1901-ben” állították a szentély előterében. A „szentegyházi szolgálathoz tartozó drágaságok” közül a legnagyobb érték egy 1696-ból való aranyozott gyónókehely, amelyet ma az Evangélikus Országos Múzeum őriz.
Az Árpád-kori kis plébániatemplom eredeti, nyolc-kilencszáz éves vaskos kőfalai ma is állnak. Az épületbővítés román-gótikus-barokk építészeti stílusjegyeit a korhű helyreállítás tette szemléletessé. A templom értéke esztétikai, művészettörténeti értékén túl a benne összegyűlő közösségben rejlik.
A szerző a Lovászpatonai Baráti Kör Egyesület elnöke, közgazdász, helytörténész.
A témához kapcsolódó irodalom: Bartha Lászlóné Borsó Katalin: Árpád-kori templom Lovászpatonán (2022); Harmati Béla László: Szószékoltárok Magyarországon (Evangélikus Országos Gyűjtemény, Budapest, 2019); Kozák Károly: A lovászpatonai evangélikus templom feltárása és helyreállítása (Magyar Műemlékvédelem, 1959–1960, 149–164. o.).
Nyitókép: Wikipedia.org
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. május 14–21–i 88. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
