Háromszázötven éve, 1672. november 6-án hunyt el Heinrich Schütz, a Johann Sebastian Bach előtti évszázad legjelentősebb német zeneszerzője. Cikkünkben felelvenítjük Schütz érdekes életútját, és bemutatjuk azon tételtípusait, amelyek az evangélikus istentiszteleten leginkább használhatók.
Heinrich Schütz 1585 októberében született Köstritzben. Nagy hatással volt életútjára, amikor 1598-ban Móric hesseni őrgróf a család weißenfelsi fogadójában szállt meg, és megismerve a fiút, képzést kínált neki. Így Heinrich 1599-ben Kasselba került, és az udvarban mint fiúénekes szolgált. Mutálás után, 1608-tól jogot hallgatott a marburgi egyetemen. De már 1609-ben ösztöndíjat kapott az őrgróftól, és Velencébe utazott, hogy Giovanni Gabrielinél, a kor meghatározó itáliai zeneszerzőjénél tanuljon. Gabrieli a Szent Márk-székesegyház orgonistájaként kihasználta az épület akusztikai lehetőségeit: a templom karzatain elhelyezett zenészcsoportok váltakozására épül a nevéhez köthető többkórusos kompozíciós technika.
Schütz 1612-ben tért vissza Kasselba, de nem sokáig szolgálhatta jótevőjét. 1613-ban ugyanis elkísérte Móric őrgrófot a drezdai udvarba, és ott I. János György szász választófejedelem szintén felfigyelt az ifjú muzsikusra. Több évig tartott a „harc” a két főúr között, végül a választófejedelem bizonyult erősebbnek. Schützöt 1617-ben kinevezték szász udvari karmesternek, és ebben az állásában – hosszabb-rövidebb megszakításokkal – megmaradt egészen haláláig.
Rögtön ebben az évben részt vehetett a császárlátogatás és a reformáció centenáriumára rendezett ünnepség zenéjének megvalósításában.
Magdalena Wildeckkel 1619-ben kötött – felesége halála miatt csupán hat évig tartó – házasságából két lánya született. Őket szintén fiatalon el kellett temetnie, bár az egyikük esküvőjének örülhetett.
1628-ban egy évre ismét Velencébe utazott, hogy Claudio Monteverdi művészetét tanulmányozza. A harmincéves háború okozta gazdasági nehézségek hamarosan veszélyeztették a drezdai együttes létét. A háború nyomorúságai elől Schütz úgy próbált menekülni, hogy mint vendégkarmester a háborútól megkímélt középnémet udvaroknál, valamint Hamburgban és Koppenhágában (1633-1635; 1642) vállalt munkát.
1656-ban az új választófejedelem felmentette Schützöt a rendszeres szolgálat alól, így ő gyermekkora városába, Weißenfelsbe költözhetett. Azonban Drezdában temették el, ott, ahol meghalt: sírkövén százada „legkiválóbb zenészének” nevezik.
Heinrich Schütz két zenetörténeti korszak, a reneszánsz és a barokk határán élt. Tanítójának, Gabrielinek szellemében a motettikus (ellenpontos) szerkesztés volt kompozíciós technikájának alapja, különösen egyházi zenéjében. Felső-Itália új, „koncertáló stílusát” és a basso continuót egyéni stílusával közvetítette Németországnak. Művészi célja az volt, hogy a német (Luther-Biblia) és latin szövegeket zenéjével magyarázza.
Most az evangélikus istentiszteleten leginkább használható tételtípusait mutatjuk be.
A Kleine geistliche Konzerte két kötete (1636/1639) többnyire zsoltárokra épül. Előadó-apparátusa – a háborús ínségből fakadóan – igen szerény: egy-három (-öt) énekes és basso continuo. Tehát már két jó muzsikus megléte lehetővé teszi e kora barokk remekművek egy részének előadását.
A lipcsei Thomanerchornak ajánlott Geistliche Chormusik (1648) öt-hét szólamú motetták gyűjteménye: késői tisztelgés a reneszánsz központi műfaja előtt. A Symphoniae Sacrae I. kötete (1629) latin, II-III. kötete (1647; 1650) német nyelvű koncerteket tartalmaz három-öt, illetve öt-nyolc szólamra.
Schütz a Biblia alapján zenébe foglalta Jézus Krisztus életének legfontosabb eseményeit is: születését (Karácsonyi történet), szenvedését (Krisztus hét szava a kereszten és három passió) és feltámadását (Húsvéti történet).
Ajándék számunkra, hogy Bence Gábor karnagy, az Evangélikus Kántorképző és Egyházzenei Intézet igazgatója Kelenföldhöz kötődő muzsikusokkal együtt évtizedek óta szívügyének tekinti Schütz műveinek magyar nyelvű előadását: istentiszteleten és koncerten való megszólaltatását, kották és felvételek készítését.
