Július 20-án, a menekültek világnapján ökumenikus és vallásközi imádságot tartottak Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével, a Sant’Egidio közösség szervezésében Budapesten, a Gát utcai Kaníziusz Szent Péter-templomban. Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök hirdetett igét. Az alkalomról a Magyar Kurír tudósított.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2022. év végi statisztikái szerint mintegy 108 millió ember él a Földön, aki elhagyni kényszerült lakhelyét. Nagy részük nem Európában, hanem eredeti otthonához, hazájához közel él: a legtöbben Afrikában. De sokan Európa és Észak-Amerika felé veszik az irányt, ahol békét, biztonságot, otthont, munkát, iskolát, orvosi ellátást remélnek. Rengetegen soha nem érkeznek meg reményük földjére.
Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse bevezető szavaival szomorú statisztikákat sorolt, majd hozzátette: a világ mintegy harminc helyszínén zajlanak fegyveres összetűzések. „Ferenc pápa darabokban folyó világháborúról beszél. Ha azonban lehet darabokban háborúzni, akkor a békét is lehet darabonként építeni. A menekültek befogadása – ugyancsak a pápa szavai szerint – a béke érdekében tett erőfeszítés” – emelte ki Szőke Péter.
Gáncs Péter evangélikus püspök a Jelenések könyvének 21. fejezetéhez fűzte gondolatait: „És láttam új eget és földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és tenger sincs többé.” Emlékeztetett, hogy János apostol a Földközi-tenger egyik szigetén, Patmoszon élt száműzetésben, és ebben a helyzetben Isten hatalmas távlatokat nyitott meg előtte. Prófétai látomást kapott egy olyan új világról, ahol nem lesz többé tenger. A tenger a Biblia szimbolikájában félelmetes, titokzatos, pusztító erők rejtekhelye volt. Azt a világot mutatja meg Isten Jánosnak és nekünk, amely túl van a tengeren: ahol nincsenek pusztító erők, ahol nincs tenger, amely elválaszt másoktól, és amely sokak hullámsírja lesz.
Sokak számára a tengeri út ma sem a megvalósult álom útja, hanem „dreadful journey” (rémutazás), ahogyan egy német segélyszervezetet bemutató film címe megfogalmazza. Pedig a remény útján indulnak el az emberek a túlsó partra, ahogyan az imádság elnevezése is jelzi. Az ige figyelmeztet: ezt az új világot nem találjuk meg a földön; ugyanakkor vigasztal is: majd Isten hozza el beteljesedést. Ugyanakkor arra is tanít, hogy nekünk, akik itt vagyunk ebben a világban, túl kell látnunk önző falainkon, amelyek látszólag védenek, valójában elválasztanak a másik embertől, aki a testvért szeretné meglátni bennünk.
A tenger ma is veszélyes, és nekünk Jónáshoz hasonlóan fel kell ismernünk, hogy sokszor miattunk pusztít a vihar, miattunk kerülnek veszélybe emberek, akik soha nem érnek partot.
Az ige, amely megláttatja velünk a halál és könnyek nélküli világot, adjon nekünk erőt, bátorságot, szolidaritást, hogy ne csak szép szavakkal, hanem ahol lehet, konkrét cselekedetekkel is tegyük élhetőbbé ezt a világot, és váljunk Jézus Krisztus emberhalászaivá – zárta beszédét Gáncs Péter püspök.
Az alkalmon nevek, történetek hangoztak el, emlékeztetve arra a 3170 menekültre, akik 2022 júniusa óta vesztették életüket a Földközi-tenger hullámai között vagy szárazföldi utakon, miközben egy jobb jövőt keresve szerettek volna eljutni Európába. Megemlékeztek arról a három fiatal kárpátaljai férfiról, akik néhány nappal ezelőtt, június 17-én fulladtak a Tiszába az ukrán–magyar határon, valószínűleg a besorozás, vagyis a háború elől menekülve. Végül megemlékeztek mindazokról, akiknek neve és története fel van írva Isten szívében, akkor is, ha az emberek nem ismerik a nevüket.
A teljes cikk elolvasható Magyar Kurír odalán.
