Templom és iskola – Mi a keresztények feladata a sztrájkban?

Megbecsüljük-e a tudást átadókat? Megbecsüljük-e lehetőségeinket? Van-e becsülete a tudásnak most, 2022 őszén Magyarországon? Mert a cél közös: a minél magasabb fokú tudás átadása-megszerzése és a jövő építése.

„Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

Reményik Sándor Templom és iskola című verse sokunk fülében ismerősen cseng. A kiállásról, a megmaradásról, az Istenbe kapaszkodó hitről, a múltról és még inkább a jövőről szól ez a korokon átívelő költemény.

Pattanásig feszült társadalmunk: Európa-szerte és azon belül hazánkban is számtalan család tapasztalja meg a hirtelen egekbe szökő élelmiszer- és rezsiárakon keresztül az egzisztenciális bizonytalanságot, és félünk a háborútól, a vírustól, a megélhetési gondoktól, sorsunk rosszabbra fordulásától, és egyetlen szikra elég, hogy egymásnak feszüljünk. 

A keresztény ember ilyen helyzetben egyetlen dolgot tehet: békít. Közvetít és békít.

Az utóbbi napokban egyszerre lehettünk tanúi állami és egyházi fenntartású iskolákban a magyar közoktatás helyzetét bemutató figyelemfelhívó tüntetéseknek, élőláncoknak, polgári engedetlenségnek, egyre radikálisabb megnyilvánulásoknak és az azokra adott kormányzati válaszoknak. Az álláspontok egyelőre nem közelednek, bár közelednének. Mindkét oldalról repkednek a levegőben az arcpirító címkék, hallunk lógós diákokról, politikai agitátor tanárokról meg agresszív, dilettáns oktatási kormányzatról.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.