A bárány attitűdje

„Kereszténynek, a jó pásztor követőjének lenni egyet jelent azzal, hogy létezik egy általam mindenre érvényesnek vélt perspektívám. Létezik számomra, az életemben egy olyan koordináta-rendszer, amely alapján helyükre kerülhetnek az életem dolgai, amely alapján döntök.” – Gáncs Tamás jegyzete.

„Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.” Micsoda vigasztalás van ebben a jól ismert korálunkban – Evangélikus énekeskönyvünk 401. énekében –, amelynek szövegét Dóka Zoltán, zenéjét Trajtler Gábor jegyzi. A kérdés ezzel együtt nem más, mint hogy: mi az, amitől működni fog emberek életében, a mi életünkben az, amiről Péter első levelében olvashatunk?

Tudniillik hogy Jézust követni azt is jelenti, hogy a saját magam által kitalált tévelygésből visszatérek oda, ahol ő van. Oda, ahol a vele való találkozás az egész eddigi életminőségemet újraértelmezi. Oda, ahol Jézus a pásztor, és én vagyok a bárány. Oda, ahol nem az számít, hogy ki milyen, hanem az, hogy valaki ott van, vagy nincs ott.

Jézust követni, az ő közelében lenni életformát jelent. Valahogy úgy, ahogyan Horányi Özséb fogalmazta meg egy korábbi írásában: „Kereszténynek lenni számomra (vagyis itt és most) nem egyszerűen dogmatikus kérdés, de sokkal inkább életforma kérdése. Teljes életformám kérdése, mert kereszténynek lenni számomra nem azt jelenti, hogy van az életemben egy sajátos régió, hanem azt, hogy van egy általam mindenre érvényesnek vélt perspektívám. Nem egyszerűen bizonyos tényekben való hitet jelent, hanem azt is, de még sokkal inkább azt jelenti, hogy meghatározott attitűddel vagyok a világ iránt.”

Ez az attitűd tulajdonképpen a bárány attitűdje a jézusi nyájban. Ott, ahol Jézus beszél, ahol az ő hangja a domináns. Kereszténynek, a jó pásztor követőjének lenni egyet jelent azzal, hogy létezik egy általam mindenre érvényesnek vélt perspektívám. Létezik számomra, az életemben egy olyan koordináta-rendszer, amely alapján helyükre kerülhetnek az életem dolgai, amely alapján döntök. Életről, halálról – és arról, ami a kettő között van. Mert e nélkül a koordináta-rendszer nélkül, a tájékozódási pont nélkül az ember élete olyan, mint a gyertyatartó gyertya nélkül.

Ebben az összefüggésben is igaznak tűnhet a 2007-ben elhunyt kortárs amerikai írózseni, Kurt Vonnegut Börleszk című regényében található mondat: „Gyertyatartóm ezernyi van – gyertyám nincs egy se!”

Gyertya nélkül a gyertyatartó értelmetlen. Az ember élete koordináta-rendszer nélkül hiábavaló. Célt tévesztett dísz az élet nagy asztalán. Pedig a gyertya, a tartalom sokszor ott van a szemünk előtt, csak nem vesszük észre. Az életet mentő, az életnek célt és irányt adó történet már megtörtént a názáreti Jézus történetében, csak fel kell ismerni az evangéliumot: „…az ő sebei által gyógyultatok meg.” Igen, megtörtént. Az eredeti görög szövegben az ige befejezett múlt időben található, ami arra utal: igen, a gyógyulás megtörtént.

De ez önmagában nem elég, csak akkor, ha felfedezzük a saját életünk számára. Ahogyan Mihancsik Zsófia fogalmazta meg egy kérdésében a Nádas Péter-beszélgetéseket tartalmazó Nincs mennyezet, nincs födém című könyvében: „Kopernikusz se a csillagokat lökdöste ki a helyükről, csak fölismert valamit.” Felfedezni, ami már megtörtént. Ma is. Mert ma is Jézus sebei által van a gyógyulás. Ez isteni akarat, isteni döntés. Evangélium. Az ember azzá válhat, amivé az Isten szánta őt, sőt Isten szeretetének következtében válhat igazán emberré.

Thomas Merton írja a fáról: „A fa mindenekelőtt azzal dicsőíti meg Istent, hogy fa. Azzá lett, aminek Isten szánta, s ezzel az Istenben rejlő, a lényegével egybehangzó gondolatot utánozza. A fa tehát azzal hasonlít Istenhez, hogy fa. A fa minél inkább önmagához hasonlít, annál inkább Őhozzá. Ha valami más próbálna lenni, aminek sohasem volt szánva, akkor kevésbé hasonlítana Istenhez, és azért kevésbé dicsőítené meg Őt.”

A bárány valóban bárány lehet az Isten szeretetének következtében a krisztusi közösségben. Nem kell, hogy tartalom nélkül élje az életét, nem kell, hogy más életet éljen, vagy valaki más életét élje. Jézus nyájának tagja lehet önazonos, tartozhat valahová, mert az irányt mutató jézusi szó elhallatszik a nyáj minden egyes részébe.

Jézus a jó pásztor, ami nem jelent mást, mint hogy van gyertya a gyertyatartóban, van tartalma az életemnek. Van célja, mert van, ami célt ad, van, aki célt ad. Éppen ezért hihetem el, hogy nem véletlen történnek a dolgok körülöttem, hanem Istennek célja van velem, életem drámáival együtt. Ő reálisan látja az életünket, és ma is képes gyógyítani igéjével: „Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.”

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. április 24. – május 1–i 87. évfolyam 15–16. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.