Hallgatni arany, beszélni ezüst
A csöndes pillanatok megajándékozhatnak a rádöbbenéssel: nem vagyok egyedül. Kettesben lehetek Istennel, aki szeretné helyreállítani a párbeszédet, a szeretetkapcsolatot közte és köztem.
Lassan ráfordulunk a böjti időszak célegyenesére, hiszen a következő vasárnap már virágvasárnap, a nagyhét nyitánya. Kérdés, hogy eddig vajon mennyiben sikerült élnünk a böjt kínálta lehetőségekkel. De még nem késő! Van még időnk felfedezni, hogy a böjt nem önsanyargató elvonókúra, amely el akar venni valamit az életünkből, amit szeretünk. Ellenkezőleg: a böjt olyan lelkigyakorlatra hív, amely visszaadhatja életünk elveszett, pontosabban elveszített kincseit. Ilyen az Isten előtti csend, az imádság, a vele folytatható párbeszéd ajándéka.
XVI. Benedek pápa Verbum Domini…, „Az Úr igéje…” kezdetű apostoli biztatásában komoly lehetőségre hívta föl figyelmünket: „A bibliai kinyilatkoztatás újdonsága az a tény, hogy Isten egy velünk folytatott dialógusban kívánja megismertetni önmagát.” Ugyanakkor keserűen tapasztaljuk, hogy ez a párbeszéd valahol valamikor valamiért megszakadt, és az élő kapcsolat helyreállítása gyakran reménytelenül nehéz feladatnak tűnik.
Erről a problémáról megdöbbentő őszintéséggel ír A gyóntató éjszakája című könyvében Tomáš Halík: „…sok mai keresztény érzi az ima válságát, már nem elégíti ki őket az istenes versikék mondogatása, amelyek a »Láthatatlan Bácsival« való szimulált párbeszédekkel vannak fűszerezve…” A prágai katolikus pap az ironikus diagnózist követően terápiás javaslattal is szolgál. A párbeszéd helyreállítása érdekében újra meg kellene tanulnunk a belső hallgatás, hallás, meghallás, meghallgatás művészetét.
Ez több, mint mesterségesen ránk erőltetett külső csend, amely nyomasztóan üressé válhat. Sokan kifejezetten tartunk is ettől, nem szeretünk magunkra maradni, mert félünk, hogy egyedül „rossz társaságba” kerülünk. Ezért is kapcsolunk be állandóan valami külső információs forrást: legyen az rádió, televízió, okostelefon. Bármi, ami megóv attól a kockázattól, hogy szembe kelljen néznem önmagammal. Pedig éppen a csöndes pillanatok ajándékozhatnának meg azzal az élménnyel, hogy rádöbbenek: nem vagyok egyedül. Kettesben lehetek Istennel, aki szeretné helyreállítani a párbeszédet, a szeretetkapcsolatot közte és köztem.
Az egészséges párbeszéd titka az arany és az ezüst: a hallgatás és a beszéd harmonikus egyensúlya, ritmusa. Ha az egyik beszél, akkor a másik hallgat. Nem beszélünk egyszerre, mert abból káosz lesz. De nem is hallgatunk egyszerre, mert az dermesztő némasággá válhat. Ez természetesen nem zárja ki az Isten előtti termékeny csöndet, hiszen létezik szavak nélküli, nonverbális kommunikáció is. Mindezt gazdagon megélhetjük, ha rácsodálkozunk a teremtett világ, egy virágzó fa vagy éppen a csillagos ég csendjére, amely Alkotóját magasztalja.
Hála legyen Istennek, aki azon a bizonyos „csendesnek” mondott betlehemi éjszakán megszólalt, és az angyalok éneke azóta is ébresztgeti az alvókat: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.” Simon Tamás László bencés szerzetes fordításában így olvassuk az evangéliumi mondatot, amely minden evangélikus istentiszteleten felhangzik. Kérdés, hogy halljuk-e, meghalljuk-e még. S ha igen, akkor, miként felelünk rá? Hiszen az angyalok szava minket, embereket akar felébreszteni, provokálni, hogy válaszoljunk, hogy útnak induljunk. Hiszen ma is rátalálhatunk arra, akiben összeér az ég és a föld. Aki által helyreáll az Isten és ember közötti gyógyító párbeszéd, a kommunikáció, a szeretetközösség.
A hallgatás aranyának és a beszéd ezüstjének nemes ötvözete Isten ajándéka, amely a Lélek tűzének kohójában születik meg. Elgondolkodtató, hogy a pünkösd utáni első gyógyítási csoda döntő pillanatában ezekkel a szavakkal hirdeti az evangéliumot Péter apostol a jeruzsálemi templom Ékes kapujánál fekvő sánta koldusnak: „Ezüstöm és aranyom nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Ez a név a mi hallgatásunk aranyának és beszédünk ezüstjének is az egyedüli reménysége. Luther Márton nyomán 2023 böjtjében is valljuk: „Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma, örömhíre”, amely Jézus Krisztusról szól. Őt hirdeti, aki érettünk emberré született, meghalt, és feltámadott Úr. Tőle tanulhatjuk meg, hogy mikor van a hallgatás és mikor van a megszólalás ideje.
* * *
A jegyzet elhangzott a Kossuth rádió Erős vár a mi istenünk – az evangélikus egyház félórája című műsorának március 27-i adásában.