Virágvasárnap

Húsvét előtt az utolsó böjti vasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére a virágvasárnap – latinul Palmarum – elnevezést kapta. Virágvasárnap a nagyhét kezdete.

A virágvasárnapi bevonulástörténetet a Bibliában mind a négy evangélium ­– Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma – elbeszéli.

A virágvasárnapi események

A szinoptikusok (úgynevezett „együttlátók”, akik nagyon hasonlóan jegyezték le Jézus életének eseményeit) – Máté, Márk és Lukács – mindhárman leírják, hogy amikor Jézus és tanítványai a fővárosba mentek a húsvéti ünnepekre, keletről, az Olajfák hegye felől érkeztek Jeruzsálembe. A környező települések közül kettőt említenek az evangélisták: Bétfagét és Betániát, amelyeket útjuk során érintettek, és ahol Jézus – a virágvasárnapi bevonulás előkészületeként – feladatot bízott két tanítványára: „Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide!” (Mk 11,2) Máté evangélista leírásában a csikó az anyaállattal együtt van ott: „…és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt.” (Mt 21,2) Jézus, hogy megvédje küldötteit az esetleges konfrontációtól, azt is elmondja nekik, mi a teendőjük: „Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.” (Lk 19,31)

A tanítványok el is indultak „virágvasárnapi küldetésük” teljesítésére, és mindent úgy találtak, ahogyan Mesterük előzetesen elmondta nekik: „Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.” (Mk 11,4) S ahogy Jézus már előre jelezte nekik, tettük nem maradt észrevétlen: megkérdezték tőlük, miért viszik el az állatot. Lukács evangélista tudósítása szerint a tulajdonosok kérték őket számon – „Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót?” (Lk 19,33) –, míg Márk idegenekről ír: „Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót?” (Mk 11,5) Miután a tanítványok átadták Jézus üzenetét, szabadon elvihették az állatot.

A virágvasárnapi történet egyik fontos eleme a felsőruha: miután a tanítványok elvitték a szamárcsikót Mesterükhöz, ráterítették az állatra felsőruhájukat, ő pedig csak azután ült fel rá. Mielőtt a köpeny használata széles körben elterjedt, a felsőruha a keleti népek ruhaviseletének talán legfontosabb darabja volt. A tehetősebbek gyapjúból készült változatot hordtak, míg a szegényebbek házilag szőtt, díszítés nélküli darabot viseltek, amely valójában egyetlen szabás nélküli szövetcsík volt. Amikor felöltötték, a testen alulról felfelé haladva magukra csavarták, végét a jobb váll alatt átvitték, és a bal vállra simítva ruhaként hordták. A felsőruha nemcsak nappali öltözet volt, amely eső és hideg ellen is kiváló védelmet nyújtott, hanem éjszaka takaróként is használták, bő redői pedig jó lehetőséget kínáltak például élelem vagy kisebb mennyiségű termény szállítására. Mivel ennyire fontos szerepet töltött be a mindennapokban, a törvény is rendelkezett felőle: „Ha zálogba vetted felebarátod felsőruháját, napnyugtáig add vissza neki!” (2Móz 22,25) Nagy tiszteletadásnak számított, ha valaki elé felsőruhát terítettek.

Virágvasárnap nemcsak a tanítványok terítették felsőruhájukat a Jézus által használt szamárcsikóra, hanem Jeruzsálembe beérve az összegyűlt sokaság is az útra leterített felsőruhájával és levágott faágakkal fejezte ki Jézus iránti hódolatát: „A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.” (Mt 21,8) János evangélista elbeszélése szerint pálmaágakat lengettek az emberek – „…amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására…” (Jn 12,12–13) –, ezért egyes nyelvterületeken a virágvasárnap elnevezése „pálmavasárnap”.

Jézus jeruzsálemi bevonulását az evangéliumok szerint nagy, hangosan skandáló tömeg kísérte: „Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Mt 21,9)

A csodatévő Jézust királyhoz méltó ünnepléssel fogadták a nagyhét kezdetén, az első virágvasárnapon, pedig ő nem lovon vagy hintón érkezett a fővárosba, hanem szamárháton. Máté és János evangélista erre is megadja a magyarázatot: „Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: »Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.«” (Mt 21,4–5)

A virágvasárnapi hódolat előzménye

Nem sokkal a zsidó húsvét ünnepe előtt Jézus feltámasztotta Betániában Lázárt, Mária és Márta testvérét. János evangéliuma részletesen leírja, hogy amikor Lázár már nagyon beteg volt, nővérei üzenetet küldtek barátjuknak, Jézusnak, ő azonban csak két nap múlva indult el Júdeába tanítványaival. Tudta, hogy Lázár akkor már meghalt. Betániába érkezve az a hír fogadta őt, hogy barátja már négy napja a sírban van. Amint meghallotta Márta, hogy Jézus közeledik, elébe ment: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!” (Jn 11,21–23)

Hamarosan mindannyian a kővel elhengerített barlangsírnál álltak. Jézus azt kérte, hogy vegyék el a követ, majd így imádkozott az Atyához: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta.” (Jn 11,41–44)

Lázár a harmadik halott volt, akit Jézus feltámasztott. Mivel időben ez volt a virágvasárnapi jeruzsálemi bevonuláshoz a legközelebb, a húsvétra Jeruzsálembe érkező zarándokok közül sokan látni akarták a csodatévőt. A betániai sírnál lévő szemtanúk pedig – János evangéliuma szerint – sokat tettek azért, hogy minél több emberhez eljusson a csodatétel híre: „Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.” (Jn 12,17–18)

Virágvasárnap folytatása

Jézus virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulása a nagyhét eseményeinek csak a nyitánya. A húsvéti ünnepre érkező Isten Fia elindult azon a passiói úton, amelynek kiemelkedő napja a nagycsütörtök, az utolsó vacsora, a tanítványi lábmosás és az úrvacsora szereztetésének napja. Még azon az éjszakán Jézus kiment az Olajfák hegyére, a Gecsemáné-kertbe, hogy imádkozással és virrasztással készüljön fel másnapi szenvedéseire és kereszthalálára. A Megváltó nagypéntek esti sírba helyezését húsvét hajnali feltámadása követte, ahogyan azt korábban már többször is jelezte tanítványainak: „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak.” (Mt 17,22–23)