A nagyheti események helyszínei

A húsvét előtti hét, a még a böjti időszakhoz tartozó nagyhét eseményei szinte kivétel nélkül Jeruzsálemben zajlottak. A Megváltó tanítványaival a páska ünnepre érkezett a fővárosba. 

Nagyhét eseményei virágvasárnappal kezdődnek, és Jézus kereszthalálával nagypénteken érnek véget. További kiemelkedő napja a nagycsütörtök, az utolsó vacsora és Jézus elfogatásának napja. Alábbi cikkünk sorra veszi a nagyhét folyamán érintett helyszíneket.

Jeruzsálem

A ma sokak által szent városként tisztelt település már a Kr. e. 4–3. évezredben lakott hely volt. Feltehetően a Kr. e. 3–2. évezredben fejlődött várossá.

A bibliai Dávid, miután felkenték Izrael királyává (2Sám 5,1–5), elfoglalta a települést az országban lakó jebúsziaktól (2Sám 5,6–7). Letelepedett a sziklavárban, és politikai fővárossá tette a várost, amelyet Dávid városának nevezett el: „Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának.” (2Sám 5,9) Egyúttal vallási központtá is alakította azzal, hogy „helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje” (1Krón 15,1). Utódja, Salamon építette meg a kiválasztott nép szent helyét, az Isten ládája méltó „otthonát”.

A későbbiekben sok nehézséggel és hányattatással kellett szembenézniük a város lakóinak, többféle idegen uralomnak kellett engedelmeskedniük. A babilóniaiak a város ostroma során a templomot is lerombolták, a népet pedig – az ország többi részéről is – elhurcolták. A babiloni fogság után újraépítették a templomot.

Kr. e. 63-ban Jeruzsálem a Római Birodalom fennhatósága alá került. Amikor Heródes elfoglalta a királyi trónt, hatalmas építkezésekbe kezdett. Többek között a jeruzsálemi templomot is tovább építette, azonban Kr. u. 70-ben a rómaiak lerombolták. A templomból csak egy falrész, a siratófal maradt meg.

A keresztények számára Jeruzsálem Jézus Krisztus megváltó munkája miatt kiemelkedően fontos.

Betánia

A Jeruzsálemtől körülbelül három kilométerre, az Olajfák hegye keleti lejtőjén elterülő település mai arab elnevezése al-Eizarija. Az eredeti arám szó jelentése: szegénység háza, avagy datolyák háza, míg arab nevét a Jézus által feltámasztott Lázárról kapta, aki két testvérével, Máriával és Mártával ebben a faluban lakott. A Lázár egykori sírjának tartott hely felett ma templom áll.

Jézus sokszor időzött Betániában. Ilyenkor a leprás Simon házában vagy a három testvérnél szállt meg. Máté és Márk evangéliumában egy név szerint nem említett asszony Betániában, Simon házában kente meg drága nárduskenettel Jézus lábát (Mt 26,6–13; Mk 14,3–9), míg János evangélista tudósításában Lázár és testvérei otthonában Mária tette ezt vele (Jn 12,1–8).

Jézus többször is megszállt a nagyhét folyamán Betániában. A virágvasárnapi bevonulást követően Jézus megtisztította a jeruzsálemi templomot az árusoktól, majd vakokat és sántákat gyógyított. A Máté evangéliumában olvasható történet utolsó mondata szerint: „…otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.” (Mt 21,17) Márk evangélista tanúsága szerint is ebben a faluban éjszakázott: „Jézus bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.” (Mk 11,11)

Lukács evangéliuma szól arról, hogy mennybemenetelkor itt áldotta meg Jézus a tanítványait: „Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.” (Lk 24,50–51)

Az Újszövetség által említett másik Betánia nem köthető a nagyheti eseményekhez, ugyanis annál a Jordán melletti településnél Jézus megkeresztelése történt (Jn 1,28).

Bétfagé

Az Olajfák hegye keleti lejtőjén elhelyezkedő település, közel Betániához. Bétfagét tartották az olyan, Jeruzsálemtől legtávolabbi településnek, amely még belefért a „szombatnapi járóföld” távolságába (körülbelül kilencszáz méter). Ezenkívül ez volt a legtávolabbi pont, ahol a jeruzsálemi templom számára kenyeret süthettek.

Bétfagét az Újszövetség a nagyheti események között említi: Jézus ide küldte két tanítványát, hogy hozzák el neki azt a szamarat, amelyen bevonulni készült Jeruzsálembe.

Jeruzsálem – Olajfák hegye

A Jeruzsálem közelében álló több mint nyolcszáz méter magas domb. Nevét az egykor itt viruló olajfaligetekről kapta. A domb Jeruzsálem felé eső lejtőjén található a Gecsemáné-kert, szemközti lejtőjén pedig Betánia. Az Olajfák hegyéről csodásan látszik az óváros és környezete.

Az Olajfák hegyéhez számos bibliai esemény köthető. Például Dávid erre a dombra menekült Absolon elől (2Sám 15,30). A Jóel próféta könyvében leírtak alapján a zsidó hagyomány szerint az Olajfák hegye alatt meghúzódó Jósáfát völgyében kezdődik majd az utolsó ítélet (Jóel 4,1–2). Ezért a zsidók előszeretettel temetkeztek ide, és így alakult ki ott a világ legrégibb zsidó temetője, közel százötvenezer sír található benne. Zakariás próféta szerint az Olajfák hegyén fogja az Úr megvetni a lábát a végső ítélet napján (Zak 14,4).

Jézus az Olajfák hegyén elmondott beszédében jövendölte meg Jeruzsálem és a templom épületeinek a pusztulását, és itt siratta meg a szent várost (Mt 24,3kk; Mk 13,3kk).

A nagyheti események között Jézus nagycsütörtökön az utolsó vacsorát követően az Olajfák hegyére, a Gecsemáné-kertbe ment tanítványaival, hogy az elfogatásáig hátralévő időt imádkozással töltse el. Itt fogták el Júdás vezetésével a Mestert, akinek ezzel kezdődött a szenvedéstörténete.

Jeruzsálem – Gecsemáné-kert

A Gecsemáné-kert egy ezerkétszáz négyzetméteres terület, amely a Kidrón-patakon túl, az Olajfák hegyén található. A kert neve magyarul olajprést jelent. Mivel a bibliai időkben fontos iparág volt az olajpréselés, az Olajfák hegyén is végezték ezt a tevékenységet.

A kert olajfái a világ legrégebbi élő egyedei közé tartoznak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a nyolc, körülbelül háromméter átmérőjű ősöreg fa életkora kilencszáz év körül lehet, a 12. században ültethették őket.

Jézus gyakran időzött a Gecsemáné-kertben. A nagycsütörtöki vacsora után is ide ment ki tanítványaival. Így tudósít erről János evangéliuma: „Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kidrón-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai.” (Jn 18,1–2) János evangélista így írja: Jézus bement a kertbe, tehát a kert valószínűleg kerítéssel volt körülvéve. A Keresztyén bibliai lexikon szerint „régi hagyomány fűződik a Betánia felé vezető út mellett fekvő, 17 m hosszú és 9 m széles barlanghoz, amelyet Jézus nagycsütörtöki imádságos tusakodása helyeként mutatnak a zarándokoknak. Színhelyként szóba jöhet még az úgynevezett »örmény Gecsemáné«, valamint a ferencesek úgynevezett »Haláltusa-kápolnája«.”

Jeruzsálem – Golgota, azaz Koponya-hegy

A Jeruzsálemen kívül magasodó hegyen volt a város kivégzőhelye. A Golgota elnevezés a zsidó–arám gulgólet-gulgótá' szóból ered, amelynek jelentése: koponya. A helyhez több história is fűződik. Az egyik szerint ezen a helyen temették el az első embert, Ádámot. Órigenész, a 2–3. század fordulóján élt korai keresztény egyháztanító úgy vélte, hogy a hegy elnevezése Ádám koponyájával áll összefüggésben. Amikor ugyanis Jézus halálakor megrepedtek a sziklák, Jézus vére Ádám koponyájára is ráhullott. Szent Jeromos – latin nevén Hieronymus – ezzel szemben azt állította, hogy a Golgota elnevezése az ezen a helyen kivégzettek koponyáival áll kapcsolatban. Ezeknek az állításoknak azonban nincs dokumentált alapjuk. Sokkal valószínűbb, hogy a hegy koponyához hasonló formája rejlik az elnevezés hátterében.