Hogyan tovább?

Végéhez közeledik egy munkaév. Újra eljött a nyár. És valljuk be, a legtöbben mindig nagyon várjuk az érkezését. A járvány miatti korlátozások és szigorú szabályok szabták szűkre mozgásterünket, így talán ebben az esztendőben még jobban vágyunk a nyár felhőtlen hónapjaira, mint máskor. Még olykor kicsit bizonytalanul, óvatosan gondolunk arra, hogy valóban lassan véget érhet az elmúlt súlyos időszak, de szívünkben él a remény.

Nehéz év volt. Kinek-kinek más módon és mértékben, de mindannyian érintettek voltunk. Rendkívüli helyzetekkel kellett megbirkóznunk, ám legjobban mégsem a korlátok közé szorított élet, hanem az elszenvedett veszteségeink miatt fáj a szívünk. El kellett engednünk egy-egy számunkra drága lelket, akiknek közelsége, szeretete, tanácsai támaszt és útmutatást jelentettek az élet útvesztői között.

A betegséggel harcolva, a halállal szemben állva is annak kinyújtott kezébe kapaszkodtunk, akiről tudjuk, hogy győzött minden szenvedés és sötétség fölött, aki egy pillanatra sem feledkezik meg övéiről, aki nem vonja meg kegyelmét és szeretetét azoktól, akiket megváltott. A legnehezebb pillanatokban is tudtuk, hogy földi életünk nyugtalan vizét minden oldalról az örökkévalóság békés partjai veszik körül, ahol a mulandóság és az időbeliség tengere megtörik, és a parton ott áll Jézus.

Amikor a nyári nap fénye a sötét felhőket elűzi az égről, amikor a járványhullám visszavonulását látva egyre bátrabban tervezünk, új szabályokat kell tanulnunk, mintha megint új KRESZ lépne életbe. Vigyáznunk kell továbbra is egymásra, mert mindannyian egy forgalmas életúton haladunk. Sokszor figyelmeztetjük is szeretteinket, barátainkat a veszélyekre vagy a jobb előrehaladást biztosító lehetőségekre. Mindig döntések elé állít az élet: mi a jó, mi a rossz, merre menjünk, mit tegyünk, mit ne tegyünk! A felszabadultabb élethelyzetben is döntenünk kell: Istennel vagy Isten nélkül akarunk-e nekivágni a nyárnak? Jézus vezetése alatt vagy anélkül akarunk-e járni, eligazodni a forgalomban? Csukva hagyjuk a Bibliát, vagy minden kereszteződésnél Urunk útmutatása alapján akarunk továbbhaladni?

A közlekedésben rutinosan figyelmeztetjük egymást a változásokra és veszélyekre, az élet útjain való átkelésnél pedig elfelejtjük ellátni egymást és magunkat Isten figyelmeztető, vezető, erősítő szavával, megelégszünk közösségi oldalak népszerűségvadász gondolataival vagy a magunk ügyességével!

Az élet nagy kereszteződésein senki sem tud jól átkelni Jézus Krisztus nélkül! Kövessük őt, aki nem a múltban él, hanem mindig előttünk jár, ma is követni lehet. Amit ő mond a szeretetről, tisztaságról, megbocsátásról, az emberekkel való együttélésről, az ma is a legmodernebb. És amit azzal tett, hogy a másik emberért élt, és áldozta az erejét, az még aktuálisabb, mint valaha.

Ha az élet kérdések elé állít, ő válaszokat ad. Erre van szükségünk, amikor most a sok online alkalom után újra személyesen találkozhatunk a gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon, szeretetvendégségeken, átélve a gyülekezeti közösségi élet csodáit. Megtapasztalhatjuk, hogy nem magányos lelkekként kell járnunk a Krisztus-követés nehéz útjait, megharcolva hitünk harcát, hanem beletartozunk egy közösségbe, ahol helyünk van, szükség van ránk. Szükség van a hitünkre, szeretetünkre, imádságunkra és szolgálatunkra. A közösséget gazdagítva mi is gazdagabbak leszünk. Másokat felüdítve mi is felfrissülünk, másokért munkálkodva megerősödünk, másokat vigasztalva megvigasztalódunk, másokat Krisztushoz vezetve mi is közelebb kerülünk hozzá. Így tapasztaljuk meg azt a csodát is, hogy elkísér otthonunkba, segít a munkánkban, felemel az elesett helyzetekben, győzelmet ad a kísértésekben.

Életünk forgalmas útján haladva ne csak a szüntelenül változó szabályokra és a jobb előrehaladási lehetőségekre figyelmeztessük szeretteinket és barátainkat, hanem váljunk mi magunk Krisztusra mutató útjelző táblákká, iránymutatássá számukra, akiknek az életét, szolgálatát látva ők is odatalálhatnak a forráshoz, életünk Urához.

Csak nála vagyunk biztonságban! Az előttünk álló hetekben, esti séták, hétvégi kirándulások, nyaralások közben forduljunk hozzá, szakítsunk időt rá, hogy odatelepedjünk lábaihoz, beszélgessünk vele, hiszen ő ma is szólni akar hozzánk! Szava, útmutatása legyen rajtunk keresztül is ajándékká sokak számára!

* * *

A z írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. május 30. – június 6-i, 86. évfolyam 21–22. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.