Kötelek
Nászajándékként kaptuk alkotójától, Tóth Sándor textilművésztől az itt látható, 1985-ben készült képet. Törött kő a címe. Sándort az Élet és Irodalom című újság kérte először arra, hogy textilből készült szobrait rajzolja le, mivel az akkori nyomdatechnika nem tette lehetővé a textilszobrok hűséges, kifejező fényképi ábrázolását.
„Állj előttem sebeiddel…”
A feltámadott Jézusnak, a megdicsőült Krisztusnak is megvannak még a sebei. Jézus a mennybe viszi a sebeket, a fájdalmat, a könnyeket. Ettől kezdve a menny már nem lesz olyan, mint azelőtt volt – írja publicisztikájában Fabiny Tamás.
Mindennapi kenyerünket
„A világot nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön.” Nehezen tanuljuk meg, hogy ez nemcsak a természeti környezettel van így, hanem emberi környezetünkkel is: a globális termelés, tulajdonlás és elosztás, a migráció, a konfliktusmegelőzés és -kezelés ugyanilyen felelősséget ró ránk a következő generációk iránt. – Korányi András püspökhelyettes publicisztikája.
Nagyapámtól unokámnak
Anyai nagyapám száznegyven éve, 1882-ben született, az első unokánkat pedig az idei év tavaszára várjuk. A száznegyven esztendőnyi távolság kizárja a személyes és közvetlen kapcsolat lehetőségét. Vagy mégsem?
Felkaroló, hordozó szeretetben
A határon a menekültek között állok, és nézem az édesanyákat. Akár gyalog érkeznek gyermekeikkel, nagyszülőkkel, kisebb vagy nagyobb családdal, egy bőröndbe zsúfolt életükkel, akár minden menthetővel megrakott autóikkal, szívükben mégis ugyanazzal a kettős teherrel és szomorúsággal. Mert hátrahagyták a hazájukat, az otthonukat, és hátrahagyták lelkük felét, a férjüket, a családapákat. Átkeltek a hadiállapotban lévő országon, ellenőrzőpontokon, átjutottak hosszú várakozás után a határon. Hálásan…
Hogy ne törjön el minden Egész
Az egyház egysége nem emberi törekvések összerendezését jelenti. Nem emberek valósítják meg a maguk erőfeszítéseivel, hanem Krisztus teremti meg. – Fabiny Tamás elnök-püspök publicisztikája.
Hűség és hűtlenség
Sopron és a környező települések lakossága száz évvel ezelőtt népszavazás keretében dönthetett arról, hogy – a Monarchia szétesése, majd a trianoni békediktátum után – Magyarországhoz vagy Ausztriához kíván-e tartozni. Sopronban 1921. december 14-én, a falvakban 16-án került sor a referendumra.
En garde!
„Miért csinálna mást, ha kardozhat is?” – felelte Laci bácsi, amikor az öltöző előtt várakozva megkérdeztem tőle, melyik fegyvernemet ajánlaná vívásra beíratott gyermekemnek. Laci bácsiról, aki egy nagy múltú budapesti sportegyesület vívószakosztályának utánpótlás-neveléssel foglalkozó vívómestere, mindenki tudta, hogy a kard megszállottja.
„Nekem a Balaton a Riviéra…”
Tolna megye szívében, Gyönkön felnőni egyet jelentett azzal is, hogy ritkán jutottunk tópart vagy folyóvíz közelébe. Jártuk a földeket, erdőt-mezőt, fára másztunk, a Riviérát hírből sem ismertük, és a legjobb szórakozás a nyári kánikulában a diófa legmagasabb ágának képzeletbeli űrhajóján volt.
Jó nekünk Isten közelében
„Uram, jó nekünk itt lenni!” Jól ismert a megdicsőülés történetének mondata (Mt 17,4). A Tábor hegyén a tanítványok megtapasztalták, milyen jó együtt lenni. Együtt Jézussal és együtt egymással. Hála Istennek, a koronavírust a legóvatosabban kezelő gyülekezetekben is megindult újra az élet. Rengeteg félelmünk volt és még van is azzal kapcsolatban, hogyan tudjuk újraindítani a gyülekezeti életet. Vajon milyen lesz, vajon lesz-e visszatérés?
Hogyan tovább?
Végéhez közeledik egy munkaév. Újra eljött a nyár. És valljuk be, a legtöbben mindig nagyon várjuk az érkezését. A járvány miatti korlátozások és szigorú szabályok szabták szűkre mozgásterünket, így talán ebben az esztendőben még jobban vágyunk a nyár felhőtlen hónapjaira, mint máskor. Még olykor kicsit bizonytalanul, óvatosan gondolunk arra, hogy valóban lassan véget érhet az elmúlt súlyos időszak, de szívünkben él a remény.
Növésben Barna
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének gondolatai az Evangélikus Élet Égtájoló című rovatában jelent meg.
Erős kővárunk az Isten!
„…elrendeltük, hogy a koronánk alá tartozó egész területen,arra alkalmas helyeken, erődítmények létesüljenek, váraképüljenek, ahol a nép meghúzhatja magát, ha veszedelemfenyeget” – 1260-ban, a tatárdúlás után adta ki ezt a parancsot IV. Béla király. Felismerte ugyanis, hogy az addigi földvárak nem tudták megvédeni az országot a hódító hordáktól.Tudván tudta, hogy a jövőben sem jelentene biztonságot, ha alerombolt építményeket egyszerűen újraépítik: valami másra,többre, erősebbre van szükség.
Amit még nem mondtam el senkinek
Egy régi névtelen levél adta mai írásomhoz a szikrát. Előre kell bocsátanom, hogya névtelen leveleket nem szeretem. Nemlehet válaszolni rájuk, nem lehet kapcsolatba lépni és beszélgetni a szerzőjükkel.Kikívánkozik ugyan belőle az, amit leír,de szemtől szemben nem vállalja fel avéleményét. Az ilyen levelekben ritkáka konkrét, objektív tények, míg az érzelmek és az indulatok szinte túlcsordulnakbennük. A személyes vélemény gyakranerős ítélkezésbe és ex cathedra kijelentésekbe megy át.A nyolc évve…