Kötelek

Nászajándékként kaptuk alkotójától, Tóth Sándor textilművésztől az itt látható, 1985-ben készült képet. Törött kő a címe. Sándort az Élet és Irodalom című újság kérte először arra, hogy textilből készült szobrait rajzolja le, mivel az akkori nyomdatechnika nem tette lehetővé a textilszobrok hűséges, kifejező fényképi ábrázolását.

Rajzain legtöbbször köveket, hegyeket, hajókat, vitorlákat ábrázol, amelyeket átszőnek, behálóznak az aprólékosan megrajzolt kötelek. A kötelek azt az erős szálat mutatják, amelyek az otthonhoz, a múltunkhoz kötnek, hazahúznak – vallja a művész. Mi hozzátehetjük: a kötelek egyben tartanak, és megőriznek Krisztus mellett.

Milyen nagy szerepük van ezeknek a köteleknek! A kötél természetes anyagból mesterségesen készül. A kötél nem magától kerül sem a hajókra, sem a kövekre. A kötelet oda kell erősíteni, meg kell feszíteni, hogy tartson. A képen még sincsenek ábrázolva a rögzítések. Jobban látszik, mennyi apró szálból fonódik össze az erős kötél. S talán azt is kifejezi ez, hogy a köteleknek nincs végük, azok ma is tartanak, a nézőben folytatódnak tovább.

A hitünk is erős szikla. Egyházunk biztos alap – mégis könnyen válhat töredezetté, ha az az irgalom, egymásra vetett figyelem, amelyet mennyei Atyánktól kaptunk, nem tartaná össze gyülekezeteinket.

Így figyeljünk a gyülekezeti zenei szolgálatra! Egyházunkban elkezdődött az énekeskönyv megújításának munkája. Régi, kipróbált koráljainkat szeretnénk ismét a gyülekezetek kezébe adni. Velük együtt kortárs énekeket is megjelentetni, amelyek hitünket és imádságainkat mai nyelven szólaltatják meg. Ahhoz, hogy ezek az énekek istentiszteleteinket, templomainkat betöltsék tiszta zengésükkel, ahhoz, hogy a régi és új korálok közös éneklésre bátorítsanak, minden gyülekezetben jól képzett kántorokra van szükség.

Egyházunk jelentős áldozatokat hoz a kántorképzésért. A fóti Mandák-otthon megújult, bővült, egyre jobb körülmények között és egyre jobb minőségű hangszereken tanulhatnak a fiatalok. A képzés költsége azonban meghaladja egy-egy család anyagi lehetőségeit. Országos egyházunk ehhez is hozzájárul, mégis fontos volna, hogy a gyülekezetek küldjék és anyagilag is támogassák a tehetséges fiatalokat. Egyéni adományokkal is hozzá lehet járulni a kántorképzés céljaihoz. A kántorképzés és a kántori szolgálat az egyik erős kötél, amely a szétmálló sziklát egyben tartja, amely hitünket és gyülekezeteinket erősíti.

Hadd szóljak pár szót a Sztehlo Gáborról elnevezett ösztöndíjról is. Már 2010 óta működik ez az alap, amely a jól teljesítő és anyagiakban rászoruló középiskolás diákokat támogatja. 2018-tól kezdődően elkülönítetten kezel ötmillió forintot, hogy segítse azokat a gyülekezeteinkhez tartozó diákokat, akik szűkös anyagi körülményeik miatt nem juthatnának hozzá a tanulásukhoz szükséges eszközökhöz – kollégiumi díjhoz, hangszerhez, sportfelszereléshez vagy számítógéphez. Erre a pályázatra az előző évben negyvenöt diák adta be a kérvényét. Közöttük többen olyanok, akiknek a családjában az egy főre eső jövedelem az ötvenezer forintot sem érte el. Forráshiány miatt azonban csak harmincegy igényt tudtunk kielégíteni. A pályázók száma évről évre növekszik, s a nekik adható összeg egyre kevesebbet ér. A Sztehlo Gábor-ösztöndíj is olyan egyben tartó kötél, amely egyházunk, családok megmaradását szolgálja. Ezt is ajánljuk tehát azoknak a testvéreinknek a figyelmébe, akiknek Isten többet adott, akiket ezzel a felelősséggel megbízott.

A kötél természetes anyagból készül. Ahogyan Isten ajándékai természetesek. Jóságát meglátjuk a napsütésben és az esőben, a munka fáradságában és a pihenés örömében. Abban, ahogy a sorban előreenged az, aki sokat vásárolt, mert látja, hogy csak egy kenyeret tartok a kezemben. Abban, ahogyan kinyílnak a tulipánok a kertben. Isten ajándékai természetesek.

De nem magától kerül a kötél a helyére, hanem emberi erővel kell kifeszíteni, megkötni, hogy megtartsa a hajót és a vitorlát, és egybetartsa a törött követ. Pál apostol bátorítja az efezusiakat: „...igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,3) Ez a békesség „Isten békessége, amely minden értelmet meghalad” (Fil 4,7), amely szolidáris velünk, amely „nagyobb a mi szívünknél” (1Jn 3,20), amely irgalmas és megbocsátó. Ez a békesség, amelyet azáltal adott Isten, hogy helyünkre állított, megigazított bennünket a vele való viszonyban és az egymás közötti kapcsolatunkban is. Ez a békesség – hogy a helyünkön lehetünk, és betölthetjük küldetésünket – őrzi meg a Lélek egységét.

A kötél vékony szálakból fonódott erőssé. A mi kis vékony szálainkra – betöltött küldetésünkre – ugyanígy szükség van, hogy az Úr egyben tartsa övéit.

* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023 április 30. – május 7-i 88. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.