Aki evangélikusként szereti az egyházzenét, annak bizonyosan ismerősen cseng Fót neve, a Pest megyei városban működik ugyanis az Evangélikus Kántorképző Intézet. Ezúttal azért kerestük fel az egyháztörténetileg is fontos múltú intézményt, hogy beszámoljunk az utóbbi években zajlott felújítások szemet gyönyörködtető eredményéről. Épületbejáró sétánkon az intézmény igazgatója, Bence Gábor és ifj. Zászkaliczky Pál üzemeltetési vezető volt – méltó büszkességgel – a kalauzunk.
Jövőre lesz hetvenöt éve, hogy a fóti Mandák-villa az evangélikus kántorkép-zés otthonaként szolgál. A háromnegyed százados évforduló már önmagában is impozáns, különösen, ha az adott időszak történelmére gondolunk.
Időn és téren átívelő közösség
A hosszú évtizedek alatt folytonos volt a működés; a falak közötti szolgálat által az éneklő evangélikusság erős várának is tekinthető az épület. Ezért is érthető, hogy amikor az intézmény igazgatójától a genius lociról, azaz a hely szelleméről érdeklődtünk, válaszként ő nem az épített és környezeti örökséget emelte ki, sokkal inkább az intézmény szellemiségét említette.
„Aki idejár, és megérinti Fót szelleme, az aktív gyülekezeti tag lesz – fogalmazott tömören Bence Gábor. – Aki itt részt vesz egy tanfolyamon, az megtanulja, hogy az egyházhoz tartozás tevékenységgel is jár. Megérti az istentiszteletet, annak részeit. Rájön, hogy a gyülekezethez tartozás személyes kapcsolatokon keresztül valósul meg. Továbbá képet kap arról, hogy milyen a személyes lelki élet. A zenében pedig különleges igényű ember lesz. A korálénekléses istentisztelet és a koráléneklés nem lesznek számára idegenek, sőt a saját identitásának a részévé válhatnak.”
Ifj. Zászkaliczky Pál – aki 1976-ban vett részt először fóti tanfolyamon – mind-ehhez hozzáteszi: „A kántorképző közössége átível időn és téren is. Akik itt tanultak, örömmel találkoznak egymással más egyházi rendezvényeken is. Stabil közösséget alkotunk. Mondhatnám úgy is, hogy az evangélikus egyháznak van egy része, akik »fótosok«, és vannak, akik nem tudják, hogy miből maradtak eddig ki.”
Ezek a gondolatok is jelzik, hogy mennyire eltökélt és hitvalló vezetői vannak az intézménynek. Mielőtt azonban rátérnénk a falak között zajló és onnan az ország különböző pontjaira kisugárzó zenei életre, valamint az elmúlt évek nagyszabású ingatlanfejlesztésére, tegyünk egy kis kitérőt, essék szó a ház történetéről.
Nagypolgári nyaralónak épült
A közel ötezer négyzetméteres parkban álló Mandák-villa pontos építési dátumát nem ismerjük, a rendelkezésre álló források alapján a 20. század első évtizedére tehető.
Az építtető a Budapesten élő és dolgozó Mandák Pál szemétszállító fuvaros volt, aki úgy tett szert nagy jövedelmére, hogy részt vett a fővárosi Lágymányosi-tó feltöltési munkálataiban. Ebből építtette Fóton a nyaralónak szánt villát. Az épületet azonban nem Mandák Pál, hanem az evangélikusságát szintén gyakorló lánya, Mandák Mária hagyta élete végén az egyházra.
Az adományozásról ifj. Zászkaliczky Pál így mesélt: „Nagypapám, Zászkaliczky Pál 1934-ben került Fótra lelkésznek. Mandák Mária ekkor már idős volt, ápolásra szorult. Ezt a szolgálatot pedig nagymamám, Blaskovits Mária tanítónő vállalta. Mandák Máriának nem volt gyermeke, ezért örökségét a vele jót tevő lelkészcsaládra szerette volna hagyni. Ám nagyszüleim ezt visszautasították, viszont azt mondták, hogy az egyház számára belmissziói célokra szívesen elfogadják a felajánlást. Így lett 1947-ben a Magyarországi Evangélikus Egyházé a Mandák-villa.”
Az épület először a Nagytarcsáról ideköltöztetett népfőiskola ideiglenes otthonává vált, majd lelkészgyermekek számára táborok, férfi- és női konferenciák indultak. Érdekesség, hogy a történelem zivatarai elkerülték a Mandák-villát. Igaz, többször is szó volt az ingatlan államosításáról, ez azonban végül nem történt meg, így a pártállami rendszer alatt is végig egyházi tulajdonban maradhatott a ház.
Úttörő elődök
1956-ban engedélyezték, hogy a villában egyházunk lelkészkonferenciát tartson. A várva várt és egyháztörténetileg is érdekes összejövetelről ifj. Zászkaliczky Pál megjegyzi: „A lelkészek ekkor egy dokumentumot fogalmaztak meg. Ebben többek között az evangelizációk újraindítása mellett érveltek, de az egyházi légkör változásának szükségessége mellett is felszólaltak.” Különlegesség még, hogy a rendszerváltás után az újrainduló Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium első kollégiuma is itt volt.
A kántorképzés első időszakát Bence Gábor így foglalja össze: „Az elődök először a reformátusokkal közösen indítottak tanfolyamokat e falak között. Evangélikus részről Kiss János, Sulyok Imre és Trajtler Gábor voltak a kántor-képzés legnagyobb hatású úttörői. Két évig működött a protestáns kántorképző, majd a reformátusok másutt folytatták az egyházzenei képzésüket. Ezután telente két-három hónapos bentlakásos képzések voltak, aztán háromszor kéthetes kurzusok is indultak. Az 1960-as évek végén megkezdődtek a nyári tanfolyamok. Ezeknek nemcsak a zenei képzés miatt volt fontos szerepük, hanem azért is, mert ebben az időszakban a templomon kívül hivatalosan semmilyen ifjúsági munka nem folyhatott az egyházban. Így ezek voltak a táborozási lehetőségek.”
A hetvenes évektől két-, majd háromhetes nyári, téli tanfolyamoknak, valamint bejárós képzéseknek is otthont adott az épület. „Trajtler Gábor orgonaművész, lelkész volt az intézmény igazgatója. Ő évtizedeken keresztül minden szombatját itt töltötte a növendékeit tanítva. Nagyon sokan mentek innen teológiára. Óriási hatása volt – és reménység szerint ma is van – a kántorképzőnek” – meséli Bence Gábor.
Egyházzenétől hangos
A most folyó képzésekről az igazgatótól megtudtuk: „Nyáron három tizenhét napos tanfolyamot tartunk, amelyek vizsgával végződnek. Télen húszalkalmas sorozatot hirdetünk. Utóbbira azokat a fiatalokat és felnőtteket hívjuk, akik kifejezetten kántori szolgálatra készülnek, vagy már gyakorló kántorok, de szeretnék továbbképezni magukat. Nyár végi programunk a felnőtteknek meghirdetett továbbképző tanfolyamunk.”
Az épület ad otthont az 1989-ben Hafenscher Károly által alapított Mandák kórusnak. Ezt hosszú ideig Balás István vezette, jelenleg Kertész Péter és Kretz István a két karnagy. „A nagyon színvonalasan vezetett kórust a nyári tanfolyamok azon tagjai alkotják, akik megszerették a kóruséneklést, de saját gyülekezetükben nincs módjuk gyakorolni” – mondta az igazgató.
A kántorképző keretében működik egyházunk zenei intézete. Ecsedi Zsuzsa – lapunk Cantate rovatának vezetője –tudományos munkatársként, Pócs Miklós titkárként és a honlap kezelőjeként szolgál. Országos szintű egyházzenei szervezőmunka és kiadványok is fűződnek a munkatársak nevéhez, például a bővített korálkönyv, az Énekkincstár című kötet (a Cantate rovat cikkeiből szerkesztve), de szolgálatuknak köszönhető az is, hogy egyházunk digitális énekeskönyvében minden olyan ének meghallgatható, amelynek saját dallama van. Az intézet munkáját dicséri az evangélikus iskoláknak szánt, az énektanárok által távoktatásban is alkalmazható Karzatlépcső sorozat – tíz-tizenöt perces kisfilmek, amelyek egy-egy gyülekezeti énekkel ismertetik meg nézőket –, valamint a virtuális énekeskönyv-kiállítás is.
Kántorképzésről, szakmai munkáról már tettünk említést, de nem szóltunk még az épület szinte minden sarkában megtalálható hangszerekről. Trajtler Gábor hosszas és szisztematikus munkával építette fel a tekintélyes hangszerállományt, ezt aztán Bence Gábor tovább bővítette. Az intézetnek két darab kétmanuálos, pedálos, többregiszteres szobaorgonája is van, továbbá találunk itt egy kétmanuálos gyakorlóorgonát, egy kis pedálos orgonát is, és megőriztek egy pneumatikus traktúrájú orgonát is. Három zongora és számos digitális hangszer is rendelkezésre áll. Emellett minden szobában található harmónium.
Ezek után nem meglepő, hogy a Mandák-villában zajló zenei életről, annak hatásáról és szellemiségéről Luther Márton gondolata jut eszünkbe: „A zene Isten adománya és ajándéka, nem pedig emberi vívmány. A zene elűzi az ördögöt és felvidítja az embereket. […] A teológia után a zenének adom a második helyet és a legnagyobb dicsőséget.”
Megújult a ház
Mindaz, amiről eddig szóltunk, jelzi, hogy egyházunk életében mennyire meghatározó a Mandák-villa. A komforton azonban jócskán volt mit javítani. A háromszintes, emeletenként négyszáz négyzetméteres épületben legutóbb 1987-ben történt nagyobb felújítás. Ekkor a tetőteret körfolyosós rendszerben vizesblokk nélküli szobákra osztották. Ez így volt két évvel ezelőttig, amikor az emeleten nagyszabású átalakítás kezdődött, hogy a ház megfeleljen a 21. századi igényeknek.
„2019-ben a bajor egyházi támogatást egyházunk a villa felújítására irányította. Ez tette lehetővé a saját forrásunkkal együtt számítva több mint százmillió forintos építkezést” – tudtuk meg ifj. Zászkaliczky Páltól. Az üzemeltetési vezető elmondta: a tetőtérben átalakították a lakószobákat, és teljes gépészeti, illetve burkolatfelújítást végeztek. Mind a nyolc szoba saját fürdőszobát és mellékhelyiséget kapott. A földszinten szobát és fürdőt alakítottak ki a mozgáskorlátozottak számára, valamint a télikert felől a mozgássérültek által önállóan is használható lépcsőliftet építtettek. A tetőszerkezet is megújult.
„Fontos szempont volt a fenntarthatóság – fejti ki Zászkaliczky Pál. – Ezért két energiahatékony kazánra cseréltük az elavult fűtésrendszert, napelemek és napkollektorok kerültek a tetőre, valamint keringetős melegvíz-tároló rendszert is kiépíttettünk. A fóti szellemiséget jelzi, hogy az elektromos felújítást Thiering Péter villamosmérnök adományból végezte el, míg az általam megálmodott tervek kivitelezése Balás Gergő építészmérnök, okleveles kántor munkáját dicséri.” „A megújult kántorképző épülete immár hatvan férőhellyel várja oktatóit, növendékeit, de gyülekezeti csoportokat, kórusokat is szeretettel fogad” – tette hozzá Bence Gábor.
Bár a főbb munkálatok már befejeződtek, az építkezés még nem ért véget. Az emeleti lakótér fölötti padlástérben ugyanis két újabb szoba kialakítását határozták el a ház gazdái. A fóti összefogás itt is érvényesült: másfél millió forintra volt szükség, s közadakozásból végül egymillió-hatszázötvenezer forint gyűlt össze. Így a közeljövőben Berke József ácsmester, fóti gyülekezeti tag nagyvonalú felajánlásának köszönhetően két újabb szobával bővülhet az intézmény.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 28. – december 5-i, 86. évfolyam 47–48. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
