Jó nekünk Isten közelében

„Uram, jó nekünk itt lenni!” Jól ismert a megdicsőülés történetének mondata (Mt 17,4). A Tábor hegyén a tanítványok megtapasztalták, milyen jó együtt lenni. Együtt Jézussal és együtt egymással. Hála Istennek, a koronavírust a legóvatosabban kezelő gyülekezetekben is megindult újra az élet. Rengeteg félelmünk volt és még van is azzal kapcsolatban, hogyan tudjuk újraindítani a gyülekezeti életet. Vajon milyen lesz, vajon lesz-e visszatérés?

Nekem személyesen a legnagyobb félelmem a gyermek- és ifjúsági munkával kapcsolatos. Hiszen a sokféle online alkalom mellett érzésem szerint éppen a fiatalok voltak azok, akik nem igazán tudtak részt venni a gyülekezet életében, akiket nem sikerült megszólítani. Ezzel a félelemmel hirdettük meg idén napközis táborunkat, amelyet 2009 óta megtartunk. Nem számítottam sok jelentkezőre. Azzal vigasztaltam magam, hogy kevés résztvevővel is meglesz, majd több időnk jut odafigyelni a gyerekekre. Aztán megszégyenültem. Hiszen meglepően sok jelentkező gyermek jött el.

Jó nekünk itt lenni! Nemcsak a táborozó gyerekek, hanem mi, felnőttek is ezt éltük és éljük meg; és hiszem, hogy nemcsak nálunk, hanem minden gyülekezetben. Jó újra együtt lenni. Mert hiányzott az együttlét. És hiányzott az a természetesen és teljesen őszinte közeg, amelyet a gyermekek jelenléte alakít ki. Amelyben egyházunk jövőjét is láthatjuk.

Jó nekünk itt lenni! Ez az az élmény, amelyből – ahogyan a karanténidőszak oly sok részletéből – sokat tanulhatunk, és rengeteg erőt meríthetünk. Zsinati ülések, bizottsági, igazgatótanácsi tanácskozások sora maradt el, majd zajlott később online. Olykor az ember azt is érezte, hogy az online térbe költözés csak segített a hatékonyságon – nem is beszélve a költségek megtakarításáról.

Az online térnek ugyanakkor megvannak a hátrányai is. A hatékonyság oltárán az élményeket szinte teljesen feláldoztuk. Ezt próbáljuk most bepótolni mindannyian. Az őszinte gyermektekintetek, az édesanyja tanácsa ellenére a táborba fogfájósan is megérkező gyermek öröme az együttlétnél. Egy-egy szó, amellyel odafordulhatunk a másikhoz. Egy-egy gesztus, amellyel segíteni tudunk. Egy-egy falat sütemény, amely az uzsonnát finomabbá teszi. Mind olyan apróság, amelyet nem lehet online pótolni. Mind olyan apróság, amely a személyes jelenlét értékét mutatja.

Sokat beszélünk a jövő evangélikus egyházáról. Stratégiákat, terveket, kampányokat dolgozunk ki. Éveken keresztül tárgyaljuk, egyeztetjük, újratárgyaljuk, újraegyeztetjük ezeket, és közben fontosnak gondoljuk magunkat. Ugyanakkor éppen azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy a jövő egyháza ott van a gyülekezetek alkalmain. Az istentiszteleteken, a hittanórákon, a táborokban. Őket nem érdekli semmilyen stratégia, semmilyen tárgyalás, semmilyen döntés vagy egyházi törvény. Egyvalami érdekli, és egy dolog miatt vannak jelen: jó nekik itt lenni.

A dokumentumok, bizottsági döntések, zsinati törvények fontosságát nem vitatom. A maguk helyén ezek lényegesek. De a munka, a találkozások lényegi része, az egyházzal való kapcsolatfelvétel ténylegesen a gyülekezetekben történik. Ez az igazán fontos, ez az igazán döntő. Ezt kell erősítenünk. Itt kell dolgoznunk azon, hogy szolgálatunk szerető, közösségépítő, a kitaszítottak, elveszettek felé kezet nyújtó legyen.

A Tábor hegyén a tanítványok ott akartak maradni. Távol a világtól, távol a nehézségektől, távol a szabályok és törvények sokszor megkötöző rendszereitől. Csak a tiszta, egyszerű szerető közösség ölelésében, az isteni jelenlét boldogító élményével. De hiába volt a vágy arra, hogy maradjanak, hiába a sátorépítés iránti lelkesedés. A Mesternek más volt a szándéka. A tanítványok le kellett, hogy jöjjenek a hegyről, és folytatták útjukat Jézussal együtt; az élménnyel gazdagodva, de szembesülve minden feladattal, minden nehézséggel, minden kihívással, amely a világban a Krisztus-követőt éri.

A gyülekezetekben végzett munka számos ponton ad olyan élményt a mai embereknek is, amely hasonló a megdicsőülés hegyén tapasztaltakhoz. Isten erősítő, bátorító jelenlétének megtapasztalását adja. Kicsik és nagyok, fiataljaink és időseink egyaránt megtapasztalják azt az erőt adó élményt, hogy jó Isten közelében lenni. Ezzel az erővel felvértezve pedig sokkal könnyebben birkózunk meg mindannyian a „hegyről” lejőve a hétköznapok kihívásaival. Amelyek egy-egy ilyen élmény után már nem lesznek ugyanolyanok, mint előtte voltak.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. július 11–18-i, 86. évfolyam 27–28. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.