Jézus az elsősegélydobozzal
A Doss család virginiai házában a kis Desmond a Tízparancsolatot ábrázoló képet nézte. „Káinnak egy bot volt a kezében, amivel megölte testvérét. Azon tűnődtem, hogy tehetett ilyet egy testvér. Számomra ez azt üzente: Desmond, ha szeretsz engem, nem fogsz ölni” – emlékezett vissza gyerekkorára a vele, róla készített dokumentumfilmben Desmond Thomas Doss, aki a második világháború után megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Medal of Honort, a Becsület érdemérmet.
„Mit gondol ez magáról? Ő a Szent Jézus vagy Szent József?” – gúnyolták Desmondot a társai a kiképzés alatt. Amikor letérdelt imádkozni, cipőkkel és más tárgyakkal dobálták, de Desmond tartotta magát Istennek tett ígéretéhez, hogy nem fog ölni, ezért megtagadta, hogy fegyvert fogjon. Mindenki el akarta őt távolítani a hadseregtől, mert viszolyogtak a gondolattól, hogy a csatatéren egy fegyvertelen katona legyen az oldalukon. A katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadók táborába helyezték volna át. Desmond próbálta megértetni a feletteseivel, hogy ő nem szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó, hanem lelkiismeretből együttműködő, és változatlanul eltökélt abban, hogy egyenruhában szeretné védeni a hazáját. Végül a 77. gyaloghadosztály őrvezetőjeként 1945 tavaszán a csendes-óceáni éden emberi poklában találta magát mint egészségügyi katona.
Soha nem nyugodott bele, hogy sebesültek segítség nélkül maradjanak. Soha nem futamodott meg. Egy bajtársa elmondása szerint akkor kezdték tisztelni, amikor Guam szigetére érkeztek, „mert fegyver nélkül járt, és annak, aki fegyver nélkül megy a háborúba, hite kell, hogy legyen”.
Okinawán az első vonalban küzdött a csapatában, hogy elfoglaljanak egy stratégiai fontosságú magaslatot a japánoktól. Az amerikai tüzérség megszórta az ellenséges vonalakat, aztán a gyalogság rohamot indított. Egy darabon jól haladtak előre, csakhogy a japánok szándékosan hagyták őket előretörni, hogy aztán tüzeljenek rájuk. Egyszer Doss századából csak ötvenöten tértek vissza saját lábukon a meredély aljára, a többiek vagy meghaltak, vagy sebesülten várták a segítséget. Desmond Doss pedig nem hagyta ott őket. Ez a nem túl erős testalkatú fiatalember a golyózáporban sorra vitte a sebesülteket a magaslat széléhez, hogy egy kötéllel leengedje őket a huszonhárom méter magas sziklafalon.
„Nem tudtam megérteni, hogyan képes erre” – mondta egy bajtársa, Desmond pedig megadta a választ: „Egész idő alatt imádkoztam. Egyfolytában így könyörögtem: Kérlek, Uram! Add, hogy még egy emberen segíteni tudjak! Amikor sikerült, újra imádkoztam: Istenem, add, hogy még egy emberen segíthessek.”
Mivel tudta, hogy a ki nem mentett sebesülteket éjszaka megkínozzák, egyetlen embert sem akart otthagyni. Az ellenség pedig megtett mindent, hogy kiiktassák a szanitécet. Később kiderült, hogy egy japán katona befogta a célkeresztjébe Desmondot, de akárhányszor húzta meg a ravaszt, a fegyvere nem sült el. Desmond Dosst egyetlenegyszer sem találták el a taroló halálnak abban a tizenkét órájában, amikor hetvenöt embert mentett ki, és engedett le a kötélen.
1945. május 21-én aztán ő is közel került a halálhoz, amikor egy titkos éjszakai küldetésen japánokba ütköztek. Egy gránát megsebesítette, öt órát várt, hogy érte jöjjenek. Miközben épp kimenekítették, észrevett egy súlyosan sérült katonát. Ledobta magát a hordágyról, átadva helyét bajtársának. Ekkor egy újabb golyó szétroncsolta a karját. Maradék erejével hevenyészett rögzítést készített egy puskatusból, majd heves géppuskatűzben háromszáz métert kúszott a biztonságot jelentő elsősegélyhelyig.
Desmond a Kegyelem nevű kórházhajón vette észre, hogy elvesztette a Bibliáját. Katonatársai azonnal cselekedtek: a fegyvertelen szanitéc útját követve a csatatéren keresték a Bibliát. Addig nem hagyták abba, míg meg nem találták. Nem sokkal azután, hogy katonák a hite miatt gúnyolták Desmondot, most katonák az életüket kockáztatva keresték a Bibliáját.
„Úgy harcoltam a szabadságért, hogy nem kioltottam, hanem mentettem az életeket. Mert Jézust nem tudtam elképzelni fegyverrel a kezében. De el tudtam őt képzelni elsősegély-felszereléssel, mint ahogyan én dolgoztam” – így összegezte háborús szerepvállalását Desmond Doss.
Köztünk is élnek Desmond Dossok. Egyre többen vannak. Olyanok, akik úgy tudnak hazafiak, az értékrendjükhöz, hitükhöz hűséges emberek lenni, hogy közben nem akarják elpusztítani a másikat, helyette sebeket látnak el. Isten segítse őket!
***
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 27 – április 3–i, 87. évfolyam 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.