Le kell menni emberbe!
Aki otthonosan mozog a nyolcvanas évek elejének rockzenéjében, tudja, hogy rossz a cím: a dal, amelyből idéztem, a refrénben így szól: „Le kell menni kutyába!” (Hobo Blues Band: Kopaszkutya) Nem véletlenül változtattam meg a sort, bár az eredeti mondatban rejlő önirónia is megér egy cikket, egyszer majd megírom. A mondat lényege most a „le kell menni” gondolata.
A templomi küszöbfrász
„Küszöbfrász – először a múzeumokkal kapcsolatban találkoztam ezzel a meghökkentő szóval. Egy kiváló művészettörténész meglátása szerint nagyon sokan tartanak ma attól, hogy átlépjék a múzeumok küszöbét – különösen, ha kortárs kiállítás látható a termekben. A szó hallatán egyből az egyházra asszociáltam. Nálunk is él ez a fogalom, sőt elképzelhető, hogy többlettartalmat is hordoz. Hiszen gyakori aggály, hogy nemcsak »kívülről«, hanem »belülről« is magasnak láthatjuk a küszöböt.”
Bifokális
Látásvizsgálatnál kiderülhet, hogy nem elég egy fajta szemüveg; szükség van egy másik lencsére is.
Jézus az elsősegélydobozzal
A Doss család virginiai házában a kis Desmond a Tízparancsolatot ábrázoló képet nézte. „Káinnak egy bot volt a kezében, amivel megölte testvérét. Azon tűnődtem, hogy tehetett ilyet egy testvér. Számomra ez azt üzente: Desmond, ha szeretsz engem, nem fogsz ölni” – emlékezett vissza gyerekkorára a vele, róla készített dokumentumfilmben Desmond Thomas Doss, aki a második világháború után megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Medal of Honort, a Becsület érdemérmet.
Magányos vacsora, avagy egyedül Krisztus – Krisztus egyedül
A tolnai dombok között található az egykor szebb napokat is megélt, evangélikus gyökerű kis falu, Varsád. A türelmi rendelet után épült templomának eredeti, de töredékes oltárképe az Evangélikus Országos Múzeum Szeretetnek eledele című, az úrvacsoráról szóló nagyszabású kiállításának záróképe volt. Töredékessége egyszerre gondolatébresztő és sokatmondó is lehet, ha elidőzünk előtte.
En garde!
„Miért csinálna mást, ha kardozhat is?” – felelte Laci bácsi, amikor az öltöző előtt várakozva megkérdeztem tőle, melyik fegyvernemet ajánlaná vívásra beíratott gyermekemnek. Laci bácsiról, aki egy nagy múltú budapesti sportegyesület vívószakosztályának utánpótlás-neveléssel foglalkozó vívómestere, mindenki tudta, hogy a kard megszállottja.
Betűk és az éltető Lélek
Minden évben sok ezer kisdiák kezdi meg tanulmányait az első osztályban. Az írás elemeit tanulják meg először, egyenes vonalat húznak, bögrét és kaput, kört és görbe botot rajzolnak… Biztosan nem mondanánk nekik, hogy a betű öl. A betű jó eszköz, a tudás megszerzésének elengedhetetlen eszköze.
És mi érkezőben vagyunk?
Adventus: latin szó, azt jelenti, megérkezés. Itt az advent, a hívő ember számára a Jézus születésére való várakozás időszaka. A nem hívő ember nem biztos, hogy tudja, valójában minek az időszaka ez; annyi talán megvan neki, hogy a karácsony előtti négy vasárnap meggyújt egy-egy gyertyát az adventi koszorún, mert ez a szokás, így látta otthon, így csinálta mindig a nagymama is.
A halál árnyékának völgyében...
„Utolsó találkozásunkkor értettem meg, mit is jelent pár nappal későbbi szolgálatom alapigéje: »...sem magasság, sem mélység [...] nem választhat el minket Isten szeretetétől...« (Róm 8,39) Mi akkor ott egyszerre éltük át mindkettőt” – olvashatjuk Hulej Enikő evangélikus lelkész személyes hangú, reményt hirdető jegyzetében.
Amíg tart a ma
Bizalomjáték. Egyfajta hozzáállás az élethez és benne a hitélethez is. Bizalomjáték. Benne lenni az élet sűrűjében úgy, hogy a hit prizmáján keresztül látszik meg mindennek a valódi értelme. Erről vall a Zsidókhoz írt levél szerzője és természetesen az általa idézett 95. zsoltár is: „Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajo…
Jézussal a Balaton-felvidéken
Nem lehet igaz! Pedig beállítottam az ébresztőt a telefonomon, mégis elaludtam. Már nem érek oda az istentiszteletre. De hát miért nem csörgött? Vagy jelzett, csak ennyire mélyen aludtam? Pedig direkt jó ráhagyással „húztam fel a vekkert”, hogy kényelmesen, időben el tudjak indulni.
Titok, ami nem titok
A titok egy vágy, egy örök kihívás, egy megszerzendő zsákmány. Szeretjük a titkokat, szeretünk olyan titkokat birtokolni, amilyeneket más nem. Szeretünk belátni a kulisszák mögé. Szeretünk titkolózni. Legtöbbször boldogságot okoz nekünk, ha őrzünk egy titkot, ha ránk bíznak egy titkot, hát még ha megtudunk egy addig számunkra szigorúan elzárt titkot. Az élet titka, az élet értelmének titka után pedig mindennél jobban epekedünk. Újra meg újra.
Mi tetszik?
„Apa, nézd, mit csináltam!” Elevenen él bennem, szinte hallom, pedig a gyerekeim már mind felnőttek. Arra is emlékszem, hogy amikor ez a mondat elhangzott, mindig valami olyasmit mutatott valamelyikük, amiért megdicsértem. Gyerekként is megéltem ezt. Amikor a szüleim csináltak valamit, ami megörvendeztetett. Legyen az egy finom süti, egy papírsárkány vagy bármi más.
Pilinszky igaza
„Létünk a kegyelem drámája. Minden lépésünkkel közeledünk vagy távolodunk a Központtól. Soha nem lehetünk közömbösek, és soha nem lehet számunkra közömbös semmi” – fogalmaz Pilinszky János.
Okafogyott böjt?
Sokan vélhetik úgy, hogy az idei böjt okafogyottá vált, hiszen már alaposan túl is teljesítettük a hagyományosan elvárt negyven napot. Közel egy esztendeje élünk visszafogottan, korlátok, karanténok közé szorítva, a legkülönbözőbb világi örömforrásokról lemondva.