Mi tetszik?
„Apa, nézd, mit csináltam!” Elevenen él bennem, szinte hallom, pedig a gyerekeim már mind felnőttek. Arra is emlékszem, hogy amikor ez a mondat elhangzott, mindig valami olyasmit mutatott valamelyikük, amiért megdicsértem. Gyerekként is megéltem ezt. Amikor a szüleim csináltak valamit, ami megörvendeztetett. Legyen az egy finom süti, egy papírsárkány vagy bármi más.
Nem csak szülő és gyerek viszonyban igaz ez. Vajon az én tetteim megörvendeztetnek valakit? És én tudok örülni annak, amit más tesz? Mennyire vagyunk áldás egymás számára?
Sok elégedetlenség, nézetkülönbség van az emberek között. Egymásnak feszülnek indulatok ugyanannak a dolognak teljesen ellentétes megítélése miatt. Az egyik azon szörnyülködik, amit a másik természetesnek tart. A másik azon borzad el, ami az egyik számára magától értetődő. Egyesek kinevetik és mesefigurának tartják a Teremtőt, mások meg a Bibliára hivatkozva tesznek vagy mondanak néha borzalmas dolgokat.
Pillanatnyi érdekek, hangulatok vagy épp masszív előítéletek határozzák meg sokszor, ki mit lát szépnek, mit tart helyesnek. Akár az erkölcs, akár a szépség terén nagyon sok az ingoványos terület.
Egy absztrakt műalkotás például mitől lesz lélekbe markolóan katartikus, nem csak szimplán ronda? Egy szabályos, természethű festmény vagy szobor esetében mi vagy ki dönti el, hogy ámulatba ejtően gyönyörű, vagy ordenárén giccses? Mi okozza, hogy Honegger, Bartók vagy Frank Zappa nagyon nem hagyományos zenéje egy másik dimenzióba repít, míg a precíz ritmusokra, dallamokra és egyértelmű szövegekre építő mulatóstól a kénköves mocsár lefelé húzó vákuumában érzem magam?
Néhány évvel ezelőtt bejárta a világot a hír egy spanyolországi kápolna freskójáról, amelyen egy jó szándékú, jámbor hívő asszony saját kezűleg próbálta „restaurálni” a lekopott részeket. Önkéntes munkájának elképesztő eredménye lett. Az eredeti, gyönyörű „ecce homo” ábrázolás már csak korábban készült fotóknak köszönhetően látható. A műkincsrombolás miatti felhördülések lecsillapodása után valóságos kultusza lett az e módon létrejött új „alkotásnak”. A kápolna zarándokhellyé és idegenforgalmi látványossággá, maga a „bundás Jézus”-nak nevezett „mű” pedig pólók, bögrék, emléktárgyak kedvelt díszítőelemévé, sőt egy opera és egy film ihletőjévé lett.
Picasso némelyik képe kifejezetten csúnya. Mégis, többségük fogalommá vált. A legismertebb, a Guernica egy háborús tragédiának állít emléket, és aligha van, aki megkérdőjelezné kifejezőerejének érvényességét. „Ilyet én is tudnék!” – mondhatná Besenyő Pista bácsi. Meglehet, igaza is van. Csakhogy minek?
Lelkesen tapsolsz? Helyeselsz? Netán bosszankodsz és ítélkezel? Undorodva elfordulsz? Fejedet csóválod, vagy öklöt rázol? Melyek a motivációid? Tényleg így gondolod? Vagy mások mondták neked, mi legyen a véleményed? Nem lehet, hogy a legőszintébb és legjobb szándékod ellenére is néha rosszat teszel? Alázatra indíthat, hogy Isten még a rosszból is képes jót kihozni. A tiédből is, a másikéból is.
Jó, ha néha megállunk, hátrébb lépünk, és időt szánunk magunknak a gondolkodásra, hogy meg tudjuk különböztetni a magasztost a vulgáristól. Hogy miközben esztétikai szempontból művészinek látunk vagy hallunk egy nem hagyományosan szép alkotást, ne tévesszen meg a sunyi kóklerkedés vagy a lelketlen utánzás. Elhamarkodott vagy berögzült elvárások nyomásának engedő véleményformálás helyett keressük inkább azt, ami tényleg és érdek nélkül tetszik. Főként Istennek.
Ha egymás tetteiben nem is mindig, de Isten tetteiben gyönyörködhetünk. Az pedig, hogy feltámasztotta Krisztust, mindnyájunk közös öröme. Erről feladatunk tanúskodni. Ebben van igazi teremtő-, káoszt és gonoszságot meghátrálásra kényszerítő erő. Az első jeruzsálemi gyülekezetben ez az erő még a szegénységet is felszámolta.
Vasárnapi igéink [május 30-án - a szerk.] az Útmutatóban: „Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.” „Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.”
* * *
A szerző a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség lelkésze.
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. május 30. – június 6-i, 86. évfolyam 21–22. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.