Pilinszky igaza

„Létünk a kegyelem drámája. Minden lépésünkkel közeledünk vagy távolodunk a Központtól. Soha nem lehetünk közömbösek, és soha nem lehet számunkra közömbös semmi” – fogalmaz Pilinszky János.

A többi kegyelem című versében pedig így ír a költő:

A félelem s az álom
volt apám és anyám.
A folyosó meg a
kitáruló vidék.

Így éltem. Hogy halok meg?
Milyen lesz pusztulásom?

A föld elárúl. Magához ölel.
A többi kegyelem.

Pilinszkynek igaza van. Ebben is. Létünk a kegyelem drámája. Máshogyan nem érthető meg a Jézus-követés. Máshogyan nem érthető meg a hit és hitetlenség dilemmája, máshogyan nem érthető meg az üdvösség kérdése sem, mely a péteri igeszakasz egyik kulcsszava.

Létünk a kegyelem drámája. De ehhez kell a döntés, kell a ragaszkodás, kell az elköteleződés, kell a bizalom. De mindez nem elég. Mert sokszor nehéz elfogadni, hogy nem minden rajtunk múlik. Olyan világ vesz ugyanis körül minket, ahol a „minden rajtad múlik” üzenet a domináns. Ami bizonyos élethelyzetekben tud működni, de a hittel, az üdvösséggel kapcsolatban nem. Az Istennel kapcsolatban ugyanis csak a lutheri értelemben vett naponkénti hozzátérés, a szelíd cselekvő szeretet és a folyamatos imádság lehet az alaphozzáállásunk. Nincs más. A többi kegyelem.

Ahogyan az utóbbi hetekben a „májusi eső aranyat ér” közmondás jegyében sokszor esett az eső, arra gondoltam, hogy milyen gyönyörű is maga az eső. Sőt az is eszembe jutott, hogy milyen fantasztikus szimbóluma lehet az annak, amit a vallásos nyelv úgy fejez ki: árad a kegyelem. Nem kiszámítható, nem kierőszakolható, hanem árad.

Kegyelem, amelyről a péteri levél tanúsága szerint már a próféták is beszéltek, kutatták, keresték. Kegyelem, amit hirdetni lehet. Sola gratia – valljuk büszkén, lutheránus öntudattal, de rözgítsük azt is magunkban: ez felelősséggel jár. Nem véletlenül szólal meg sokszor a prófétai hang: addig lehetséges bármi, amíg tart a kegyelem ideje. Esővizet is addig tud gyűjteni az ember, amíg esik. Éppen ezért felkészülten kell várni, hogy esni fog. Felkészültnek kell lenni arra, hogy árad a kegyelem. Amíg lehetséges. Amíg tart az ideje. Amíg a világosság velünk van, addig lehet és szabad úgy élni, mint a világosság fiai.

És hogy mit jelent az, hogy a világosság fiai? A Bibliában jártasak pontosan tudják, hogy kulcsfogalom a világosság az Újszövetségben. Nem egyszerűen úgy, mint a sötétség ellentéte – mely egyesek szerint gnosztikus hatásra utal, mások vitatkoznak ezzel –, hanem mint olyan állapot, amikor pontosan látja az ember az isteni utat, mert az Úr vele vándorol. Szorosan vele megy. Lépésről lépésre. Ahogyan Jahve a néppel volt a vándorlás alatt, ahogyan a názáreti Jézus ballagott az emmausi úton Kleopással és tanítványtársával.

A világosság fiainak lenni nem egy teljesítmény. Még csak nem is egy beavatási fokozat a keresztény bibliaiskola mesterszakán, hanem azt jelenti: szorosan őhozzá tartozónak lenni. Felvállalni, kimondani, megvallani, hogy ő, a Krisztus az én egzisztenciám alapja. Felvállalni, kimondani, megvallani – amíg tart a kegyelem ideje.

A hitéletünkben azok a legeslegszebb percek, amikor megadatik a bizonyosság, a meggyőződés: igen, hozzá tartozom, igen, látom az utam, igen, látom a világosságot, igen, értem, hogy mit jelent ma a szó: üdvösség. „Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták” – írja az apostoli levél szerzője, és értjük, megéljük a prófétákkal együtt, hogy mit is jelent keresni, kutatni az üdvösség titkát.

De azt is tudjuk, sőt keresztény hitünk alapja, hogy mit jelent rátalálni az üdvösségre magában Jézusban, az Üdvözítőben. Aki megszületett értünk. Aki szenvedett miattunk. Aki feltámadt dicsőségben. Aki mennybe ment, hogy mindenhol velünk lehessen a földön. Ő az üdvösség. Ő az üdvösség szerzője. Akié a dicsőség. Aki maga a megismerhető Isten. Akinek szeretete abban nyilvánult meg, hogy a kereszten a szenvedésben és az üres sír katarzisában, a feltámadásban reményt adjon az embernek. Neked és nekem. Ez az üdvösség titka, ez a megmagyarázhatatlan szeretet. Isten maga a szeretet, kegyeleme pedig Fiában lehet a miénk.

Az üdvösség nem elérhető, hanem megkapható. Ajándék. Mint a jókor érkező eső. Isten maga a lét, ahogy Paul Tillich fogal-maz tűpontosan. A mi létünk pedig valóban a kegyelem drámá-ja. Nem lehetünk közömbösek, nem lehet számunkra közömbös semmi. Többé nem. Mert esik az eső. Mert árad a kegyelem.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. május 30. – június 6-i, 86. évfolyam 21–22. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.