Nyár végi tedeum
Hagyományosan a tanév végén szoktunk tedeumot énekelni, Istennek hálát adni, hogy megtartott, hordozott, tanított és nevelt minket egy tanéven át. De meggyőződésem, hogy 2022 nyarának utolsó napjaiban is van okunk hálaadásra. Ugyanakkor azt is érdemes számba venni majd, amivel Urunk formálni, tanítani akar minket. Hiszen a felszínes vélekedéssel szemben a nyár nem a felejtés, az elbutulás ideje. Mesterünk az elmúlt hónapok eseményeiben is velünk volt, sőt mi több: közöttünk volt.
Ezzel máris megszólalt az idei nyár egyik legfontosabb igei üzenete, a gyulai Szélrózsa ifjúsági találkozó bibliai mottója Isten országáról, amely Jézus ígérete szerint „közöttetek van”. Akik személyesen is átélhettük ennek az öt napnak a lélekgazdagító programjait, tanúsíthatjuk: Urunk valóban közöttünk volt éltető igéjével testvéri közösségben, találkozásokban, beszélgetésekben, énekben, zenében, játékban. Reméljük, hogy mindebből sikerült valamit továbbadni hallgatóinknak is rádióműsorainkon keresztül. Az immáron tizenharmadik Szélrózsa találkozó megtanított minket arra, hogy újra megbecsüljük a személyes találkozás, a valós jelenlét ajándékát a járványveszély miatt ránk kényszerülő virtuális, online kapcsolattartás próbás éveit követően.
Hálát adhatunk azért is, hogy július 23-án sikerült megrendezni az Ez az a nap!-ot a Puskás Arénában. Az ökumenikus találkozón az ország legnagyobb stadionja megtelt Krisztust magasztaló énekekkel, bizonyságtételekkel. A fellépők között köszönthettük hazánk első keresztény gitáros zenekarát, a Hermonst is, akik 1965-ben (!) Nagytarcsán kezdték szolgálatukat az örökifjú alapító, Győri János Sámuel vezetésével, aki változatlan lelkesedéssel fogja össze az immár többgenerációs együttest.
Az is öröm, hogy az idei nyáron a Művészetek Völgyében, Taliándörögdön újra megnyílhatott a Tarisznya evangélikus udvar egyházunk gyülekezeti és missziói osztályának szervezésében. Ebben az oázisban sokan találhattak testi, lelki, szellemi felüdülésre.
Természetesen még újabb és újabb versszakok kívánkoznak nyár végi tedeumunkba. Kérem is, hogy hallgatóink lélekben és imádságban fogalmazzák meg saját személyes hálaadásukat mindazért, amivel Isten megajándékozott minket az elmúlt hónapokban.
De egyoldalú lenne a leltár, ha csak a nyár napfényes emlékeit idéznénk fel. 2022 nyarán sötét fellegek is megjelentek hazánk egén. Sajnos ezekből a felhőkből ritkán hullott éltető eső a szomjazó földekre. Az elapadó, kiszáradó tavak és folyók látványát nem lehet, nem szabad megszoknunk. Bizony, felelőtlen és hűtlen gazdái vagyunk a reánk bízott teremtett világnak. Remélem, sokunkat szíven talál, önvizsgálatra és életmódváltásra indít az a kemény jeremiási ige, amely éppen a múlt vasárnapon szólalt meg az evangélikus templomok szószékein: „Halld meg, te, föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették.” (Jer 6,19)
Nem szívesen halljuk meg az ébresztő, kijózanító szót, pedig a válság, amelybe kerültünk, egyenes következménye annak, hogy nem figyeltünk Isten igéjére, és megvetettük tanítását. Fájdalmas megtapasztalni a közmondás igazságát: „Aki szelet vet, vihart arat.” A háború, az ökológiai krízis, az energiahiány, az infláció nem tőlünk független természeti csapások. Nem Isten büntetései rajtunk, hanem saját önző, felelőtlen életmódunk keserű gyümölcsei. Itt az ideje, hogy leleplezzük és ledöntsük hazug bálványainkat, amelyek korlátlan fejlődést, növekedést, fogyasztást, szabadságot ígérnek nekünk, de mindezek helyett testi, lelki, szellemi ínségbe, nyomorúságba taszítanak. Itt az ideje, hogy ne csak a jézusi mondat második felét idézzük Isten országa közelségéről, hanem azt is, amire a Mester mindenekelőtt felszólít: „Térjetek meg…!”
Itt az ideje, hogy miután hálát adtunk a nyár örömeiért, megköszönjük az induló új tanév esélyét. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint az évismétlésre szoruló, bukott diákok, de becsüljük meg, hogy a Mester még nem mondott le rólunk, hogy őrá figyelő, engedelmes tanítványai lehetünk. Valljuk be, hogy ez magunktól nem megy. Ezért fontos, hogy a végére talán kissé disszonánssá alakult tedeumunkat követően felszakadjon szívünkből a tanévkezdő Veni Sancte, a Lélek életújító áldásaiért könyörgő imádság. Ebben segíthetnek Dávid bűnvalló zsoltárának sorai: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsolt 51,12–13)
* * *
Elhangzott 2022. augusztus 29-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! – Az evangélikus egyház félórája című műsorában. Az adás itt hallgatható meg.