A betiltott adventi ének

 A 2023. év igéjéül választott mondat – „Te vagy a látás Istene” (1Móz 16,13) – az ószövetségi Hágár szájából hangzott el. Kiszolgáltatott, megszégyenített volta vajon mennyire egyedülálló a Bibliában? Vagy épp ellenkezőleg: még az Újszövetségben is akad párja? Népszerű teológia című rovatunk mostani cikke erre keresi a választ.

„Te vagy a látás Istene” – a kiszolgáltatott, eltaszított, elüldözött Hágár akkor mondta ki ezt a mondatot a pusztában, amikor magárahagyatottságában átélte, hogy van valaki, aki nem felejtette el, aki észreveszi és számontartja őt. Az Újszövetségben is találkozunk olyan nőalakkal, aki átéli ezt az erőt adó, felszabadító élményt – ő Jézus anyja, Mária.

Mária helyzete is bizonytalan és kétséges, hiszen hajadon létére szégyenszemre gyermeket vár. Még jegyesének is isteni beavatkozásra van szüksége, hogy elhiggye neki, a gyermek nem más férfitől származik.

Ez az egyszerű, jelentéktelennek tűnő fiatal nő megtapasztalja, amit Luther így fogalmaz meg: „Minél mélyebben van valaki, azt ő [Isten] annál inkább látja.” Ez a tapasztalat indítja arra Máriát, hogy a hangjára találjon, megszólaljon a Magnificatban, egy olyan énekben, amely erőteljes bizonyságtétel arról, hogyan nyúl bele Isten a személyes életekbe éppúgy, mint az emberi történelembe: nem a középpontban, hanem a periférián.

Ismét Luther szavaival: „Amikor [Mária] magán tapasztalja meg, hogy milyen nagy dolgokat cselekedett vele Isten – bár ő semmibe vett, jelentéktelen, szegény és lenézett volt –, akkor a Szentlélek tanítja arra a mély ismeretre és bölcsességre, hogy Isten olyan Úr, aki felmagasztalja a kicsinyt és megalázza a nagyot; röviden: összetöri, ami van, és rendbe teszi, ami összetört.”

A beszélő asszony

Talán mai szemmel nem is vesszük észre, mennyire szokatlan, hogy a lukácsi születéstörténetben a férfiak hallgatnak, és az asszonyok beszélnek: Zakariás megnémul, József „láthatatlan”, Erzsébet és Mária azonban a történet szempontjából kulcsfontosságú mondatokat mond ki. Az ókorban mind a görög–római, mind a zsidó környezetben a nő legfőbb ékessége és erénye az észrevétlenség és a hallgatás volt. Olyan társadalom volt ez, amely nem sokat adott a nők mondanivalójára. A Lukács szerinti evangélium végén azt olvassuk, hogy a tanítványok az asszonyoknak a feltámadásról szóló beszámolóját „üres fecsegésnek” vélték (Lk 24,9–11). Mária szavai a Magnificatban ráadásul nemcsak a saját személyes helyzetére reflektálnak, hanem radikális megfogalmazásai Isten a társadalmi igazságtalanságokat helyretevő, a megalázottakat felemelő, méltósággal felruházó cselekvésének.

Szemben a betlehemesek szelíd, szótlan, alázatos Máriájával, ez a Mária bátor és harcos. Dietrich Bonhoeffer így beszél erről egy 1933-as ádventi prédikációjában: „Mária éneke a legkorábbi ádventi ének. Ugyanakkor ez a legszenvedélyesebb, legmerészebb, azt is mondhatnánk, a legforradalmibb ádventi ének, amit valaha énekeltek. Ez nem a szelíd, gyengéd, álmodozó Mária, akit néha a festményeken látunk. Ebben az énekben nincs nyoma az édes, nosztalgikus vagy esetleg játékos hangvételnek, ami néhány karácsonyi énekünk sajátja. Ehelyett ez egy kemény, erős, kíméletlen ének Isten erejéről és az emberiség erőtlenségéről.”

Mária ugyanis nem áll meg az afelett érzett hálánál, hogy milyen „nagy dolgokat tett velem a Hatalmas” (Lk 1,49), hanem a vele történteket összeköti Isten múltbéli és még bekövetkező hatalmas tetteivel. Háromféle módon mutatja meg Isten az emberi világra vonatkozó terveit és akaratát. Társadalmilag: „szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat” (51); politikailag: „hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel” (52) és gazdaságilag: „éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel” (53).

Isten cselekedeteinek a számbavétele múlt időben áll a szövegben. Múlt időben, hiszen Izrael már a múltban megtapasztalta Istennek ezt a mentő szeretetét – „felkarolta szolgáját, Izráelt” (55), legelsősorban is az egyiptomi szolgaságból való megszabadulásban.

Megalázva vagy felemelve?

Mit jelent az a „megalázottság”, amelyet Mária magára vonatkoztat? Luther figyelmeztet arra, hogy itt nem szabad az eredeti kifejezést „alázatosságnak” fordítani, mintha „Szűz Mária saját alázatos voltával dicsekedne”. Szerinte a „humilitas tehát – amiről Mária beszél – nem más, mint lenézett, jelentéktelen, nyomorult sors vagy állapot”. Nem valamiféle belső tulajdonságról van itt tehát szó, az alázatról a gőggel és elbizakodottsággal szemben. Lukács még egyszer használja ezt a kifejezést: az Apostolok cselekedetei 8,32–33-ban, ahol az etióp kincstárnok Ézsaiás szenvedő szolgájáról olvas; ahol a megalázottság arra az állapotra utal, amely a szolga igazságtalan szenvedése, dicstelen halála miatt jött létre. Mária sem az alázatosság érzésére utal, hanem a megalázott társadalmi állapotra, amelyet ő maga is átél, és talán népe is, a Római Birodalom elnyomó és igazságtalan struktúráinak részéről.

Mária tehát arról az Istenről énekel, aki nemcsak az emberi lelket akarja megmenteni, hanem az egész embert, és nemcsak a túlvilágon, hanem már itt, a földi életben. Nemcsak reménnyel tölt el, hanem éhezőket lát el javakkal. Nemcsak vigasztalni akarja a megalázottakat, hanem felemelni, méltósággal és tisztességgel felruházni, helyet adni nekik a közös asztalnál.

Azt jelenti-e ez, hogy Istennek csak az alul lévőkre van gondja, és elveti a gazdagokat és hatalmasokat? Nem inkább arról van-e szó, hogy azáltal, hogy üres kézzel küldi el őket, őket is meg akarja menteni, esélyt adva nekik arra, hogy megüresedve és megszegényedve végre átéljék az általuk eddig megnyomorítottak helyzetét és ezáltal közös emberségüket?

Amikor Isten bővelkedőket küld el üres kézzel, akkor nem pusztán az történik, hogy az addig fent lévők helyet cserélnek az addig alul lévőkkel, hanem az a helyzet szűnik meg, amelyben az egyiknek a szükségesnél jóval többje van, míg a másik nélkülözni kényszerül. Isten azért dönt le hatalmasokat a trónjukról, mert nem tűri, hogy az igazságtalanság konzerválódjon, és a hatalmasok visszaéljenek hatalmukkal.

Mária éneke tiltólistán

A történelem folyamán gyakran előfordult, hogy a perifériára szorult emberek azonosultak Mária énekével, és reményt kaptak arra, hogy Isten valóban látja őket, és meg is szabadítja nyomorult helyzetükből. A 20. század folyamán három ízben is előfordult, hogy Mária énekét a hatóságok betiltották: nem volt szabad nyilvánosan megszólaltat-ni. A brit uralom alatt álló Indiában nem volt szabad a templomokban énekelni. A nyolcvanas évek Guatemalájában, ahol az elszegényedett tömegek felfedezték maguknak a Magnificatot, a kormány betiltotta a nyilvános felolvasását. Argentínában, ahol az eltűnt gyermekek anyái kiplakátolták Mária énekének szövegét a főváros központjában, a katonai junta ezt megtiltotta.

Nem mindig ilyen drasztikus formában fejezi ki a fennálló hatalom vagy akár az egyházi közvélemény a Mária énekével szembeni ellenérzéseit. Egy amerikai újságíró számol be arról a tapasztalatáról, hogy azok a népszerű egyházi dicsőítő énekek, amelyek a Magnificatot feldolgozzák, általában csak az első néhány sort tartalmazzák; a hatalmasok hatalomtól való megfosztásáról, a bővelkedők üres kézzel való elküldéséről szólókat már nem. De korábbra is visszamehetünk az időben: Luther is panaszkodik arról, hogy „naponként nagy hangon és ragyogó pompával énekeljük a Magnificatot, de annak igazi értelmét és helyes mondanivalóját egyre inkább agyonhallgatjuk”.

Mária arról énekel: „…íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék…” Aki kívülről tekintett Mária állapotára, az nem boldognak, sokkal inkább szerencsétlennek, nyomorultnak, megalázottnak láthatta őt. Aki azonban átélte, hogy Isten valóban látja, és hogy Isten rátekintett – ahogyan Hágár és Mária is átélte ezt –, az az ember nem marad többé láthatatlan.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.