Az én meghívásomról

Felkavaró találkozás volt. Egy gyászoló feleség arra kért néhány évvel ezelőtt, hogy ne beszéljek férje temetésén a feltámadásról. Sőt az örök életről, a mennyországról, a folytatásról, a viszontlátásról se. Szokatlan kérésének a hátterében az állt, hogy elhunyt házastársa semmiképpen nem akarta, hogy bármilyen módon is folytatódjon az élete. Úgy érezte, számára így volt kerek a földi létezés, és nincsen szüksége se mennyországra, se öröklétre, se találkozásra előrement szeretteivel vagy éppen magával az Istennel.

Döbbenten ültem ott a néni lakásában, hiszen minden keresztény temetési szertartás teológiai, tartalmi alapját a következő üzenet adja: Jézusban van örök élet, folytatás, feltámadás és remény. A temetési igehirdetésben is a legnagyobb vigasztalás mindig az, hogy Jézus óta a halál legyőzetett, ezért nem kell félnünk tőle. Mindezek tudatában is volt egy félperces néma csend az özvegy kérése után. A csend után próbáltam megmagyarázni neki, hogy miért is kavart fel annyira az elhunyt utolsó kívánsága. Ezzel együtt a szertartáson nem maradt el a remény, a feltámadás, a vigasztalás, a világosság meghirdetése. Egy utolsó kívánság, amelyet nem teljesítettem.

Meghívottnak lenni nem egyirányú folyamat. A mátéi dupla példázat a mennyek országáról éppen arra tesz kísérletet, hogy ezt bemutassa. Se a „meghívatom magam” vagy az „elérem, hogy meghívjanak” vagy a „szerzek protekciót” gondolat az egyik oldalon, se a „megtérsz vagy meghalsz” vagy az „eljössz vagy eljössz” kényszerítő erőszakossága a másik oldalon nem lehet igaz, még akkor se, ha olykor logikusnak tűnhet. A meghívás ugyanis éppen azért isteni, mennyei és teljes egzisztenciánkat érintő, mert benne az a szeretet van, amelyben nincs elnyomás, zsarolás, de a bábulét megannyi árnyalata sem.

De benne van az a jézusi irgalmas odafordulás, amely úgy ad, hogy közben várja, elvárja, hogy a másik oldalon ott legyen a meghívott őszinte reakciója. A válasz. Igen, ott akarok ülni a királyi menyegzőn. Igen, semmi mást nem akarok jobban, mint hogy én is részese lehessek az örömünnepnek, a Bárány menyegzőjének. Bár ma sokkal inkább a hosszú földi élet titka hömpölyög a közbeszédben, Jézus korában az örök élet elnyerésének vágya volt az intenzívebb. „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – kérdezi például a gazdag ifjú Jézustól. A Mester válaszol neki. Az ifjú szomorúan megy el.

Jézus a mennyek országáról szóló példázatokban arra igyekszik válaszolni – a párbeszéd műfajának sajátosságait is használva –, hogy miként írható körül az Isten országa, és „hol” is található az öröklét. És habár nem kerül el minket sem a földhözragadtság kísértése, de szívünk mélyén vágyunk rá. Az örök élet beszédére. Mi is. A meghívásra. Ma is.

Máté gyülekezete – amelyben az evangélium íródott – zsidó-keresztény gyülekezet volt. El kellett hagyniuk Izráelt, Szíria területén telepedtek le. Az evangélium arról szól ebben a konkrét kontextusban, hogy bár Izráel kivetette őket, Uruk, Jézus az új Mózes, és ők az igazi Isten népe. Az 1. század mátéi keresztény gyülekezetének ez a helyzete adja a példázat hátterét: Szíria, az Izráelt elhagyni kényszerült zsidó-keresztény gyülekezet a templom lerombolása utáni időben.

Így máris élesebb a kép. A meghívás nem egy elmélet, hanem létkérdés. Szíriában ma is minden élet-halál kérdés, és imádságainkban újra meg újra központi helyett foglal el az értük szóló ima. A meghívó Úr akkor is, most is ugyanaz. Az istenképek változnak, de Isten és az ő meghívó szeretete ma is ugyanaz. És a jézusi, mennyei üzenet ma is ugyanaz: jöjjetek énhozzám mindnyájan.

Persze vannak, akiknek nem tetszik, hogy a lakoma nyitott, és az Isten szeretete inkluzív. Ők lepődnek meg majd a legjobban. Hogy annyira el voltak foglalva magukkal, hogy észre se vették, nincsen rajtuk a menyegzői ruha. És akkor… De ez már nem a mi dolgunk, hanem Isten kegyelmének titka: kik igen, kik nem; mindenki igen, vagy mégse.

A mi küldetésünk az, hogy ma ne úgy fejezzük be ezen írás olvasását, hogy a meghívásról volt szó benne. Hanem úgy: az én meghívásomról volt szó. Öröm van az égben, és a földig hallatszik.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–21-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a  címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.