Csillag után szivárvány

Micsoda szivárvány! Több mint másfél évtizede történt, hogy kedvenc külföldi zenekarom, az ír U2 együttes koncertjére a lengyelországi Katowicébe utazhattam barátaimmal együtt, különbusszal. Fantasztikus élmény volt életemben először élőben látni Bonót és csapatát, még ha ily nagy távolságot is kellett megtennem.

Tisztán emlékszem, hogy szakadt az eső a koncert előtt, de amikor elkezdett játszani a U2, alábbhagyott az égi áldás, és egy gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen. Katarzis volt a javából, rendezni se lehetett volna szebbet és jobbat. Csak álltunk, és bámultuk a csodát, és hallgattuk a csendből előtört muzsikát. Micsoda szivárvány volt! Eddigi közel negyvenhárom éves életem szivárványa. Egy feledhetetlen koncert, egy életre szóló élmény mellé – kis képzavarral élve – a szivárvány volt a „hab a tortán”.

Mindenkinek vannak meghatározó szivárvány-élményei. Éppen ezért mindenki maga elé tud képzelni egy konkrét szivárványt, amikor a Genezis könyvében megjelenő szivárványról olvas. „Ez a jele a szövetségnek [mondja maga az Örökkévaló Nóé történetének drámai csúcspontjaként a jól ismert mondatot], amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel [vagyis a teremtett világ egészével], amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.”

A szivárvány a szövetség jele, örökre szól, nem járt le és nem jár le a szavatossága. Isten a kezdeményező, ő köti a szövetséget. Ő, a kegyelem és irgalom Istene az, aki megbocsát, új fejezetet nyit, és azt mondja: mostantól máshogyan lesz. Mert én, az Isten, a hátam mögé vagy a tenger mélyére dobom mindazt, amit ellenem vétettetek, és új esélyt adok nektek, emberek. És ahogyan a szentíró fogalmaz: „…és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására.”

Istennek az egész világot, benne embert, állatot, növényt, minden élőlényt átfogó, megtartó szeretete jelenik meg előttünk, amelyhez egy konkrét, nagyon szépen látható jel is párosul: maga a szivárvány, mely összeköt, mely elfogadásra, büszkeségre, sokszínűségre tanít. De mindenekelőtt és -felett éppen arra az irgalmas Istenre mutat, akiről maga Jézus is beszél, amikor bemutatja nekünk az Atyát és az ő megbocsátó szeretetét.

Ez abban nyilvánul meg a legegyértelműbben, hogy Isten emlékezik. Visszaemlékezik a szövetségre. Az új kiindulópontra. Isten nem felejt. És ez nem fenyegetés, ez evangélium. Olyan Istenünk van, aki emlékezik. A szövetségre, a szövetségkötésre. Emlékezik ránk, figyel ránk, megőriz. Akkor is, amikor az ünnepek után már a hideg és sötét januári napokban járunk, és oly bizonytalannak érezzük ezt az előttünk álló évet, mint talán még soha eddigi életünkben.

Vízkereszt világossága, maga Jézus, a világ világossága, akiben Isten megpecsételte új szövetségét, ma is velünk van. Ma sem hagy el, és ma is békességet hoz, talán éppen ennek a gyönyörű szimbólumnak az erejével. Ő, aki felnőve meghirdeti az Isten országát, a szövetségkötés Istenének, a kegyelem, irgalom, szivárvány Istenének uralmát. Meghirdeti a reménység útját, amely reális alternatívája mindannak, amit a reménytelenség propagandája elénk tárhat. Halál helyett életet, bosszú helyett ellenségszeretetet, mirelitkereszténység helyett élő és sokszínű Istenhez tartozást, istenkövetést hoz közénk.

Magát az örök szövetséget erősíti meg megváltásával, amelyről a Zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk: „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust…” (Zsid 13,20) Mert Jézusban, az ő feltámadásában Isten nem eltörli a szivárvány szövetségét, hanem megerősíti, kiegészíti, aláhúzza, sőt az örök élet ígéretét is hozzáköti.

Ez Isten kegyelmes és jóságos rendje, aki a csillag után a szivárvánnyal is utat mutat. Emlékeztet minket az emlékező Istenre, az ő szeretetére. Nemcsak a csillag fénye vagy a szivárvány fénytörése és sokszínűsége örök, de a figyelmeztetés is: a szövetségnek következménye van. A mi életünkre is, a mi döntéseinkre is. Jézus sosem rejtette véka alá: az új szövetségnek hatással kell lennie a tanítvány minden egyes gondolatára és cselekedetére.

Fodor Ákos írja Mozart című haikujában:

nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty.

Egyetlenegy dologgal egészíteném ki a zseniális költőt: nincs felesleges szivárvány.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. január 16–23–i 87. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a  címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.