Öt üzenet a kicentizett vallásossággal szemben
Jn 8,37–45
Öt üzenetet találtam eme nagyon izgalmas igeszakaszban. Az első, amely szemet szúr, vagy inkább fülbe hasít, nem más, mint az a feszült hangnem, amelyben a diskurzus zajlik Jézus és hallgatósága között. Ez nem mézesmázos, udvariaskodó beszélgetés, hanem kőkemény vita. Eszünkbe juthat a templomtisztítás történetének feszültsége, amikor Jézus nagyon egyértelműen lép fel, haragszik, sőt mi több, szinte tombol. De eszünkbe juthat az a kínos helyzet is, amikor Jézus lejön a megdicsőülés hegyéről, és a tanítványok tehetetlenségével találkozik egy beteg gyógyításával kapcsolatban.
Igeszakaszunkban Jézus a jeruzsálemi lombsátorünnep eseményeinek első részében szinte szópárbajra hívja a hallgatóit, akik nemcsak hogy felveszik a kesztyűt, de sokszor az érződik, hogy itt, ebben a szócsatában valaminek el kell dőlnie. Valakinek nagyon győznie kell, és valakinek nagyon veszítenie.
Azt érzi az ember, olvasva ezt a felkavaró jánosi szövegrészletet, mint amikor valaki puskaporos hordón ül, és mindjárt megérkezik valahonnan az a bizonyos szikra, amely után minden robban.
A második megvizsgálandó témánk az előzményre vonatkozik, és azon belül is a szabadság kérdéskörére. Igeszakaszunk előzménye ugyanis nem más, mint hogy Jézus meghirdeti a bűntől való szabadulást, de a hallgatóság ezt nem érti. Hogy miért? Nehéz megválaszolni, de talán közelebb kerülünk a válaszhoz, ha górcső alá vesszük azt, ki mit értett szabadságon Jézus korában. Merthogy különböző csoportok mást és mást értettek rajta. A zsidó nacionalista zelóták az idegen népek alól való felszabadulást értették, míg a hellenista gondolkodók a szenvedélyek rabságától mentes életet. A farizeusi-rabbinikus hagyomány Istennek Izráel népe történetében véghez vitt szabadítását, az exodust, az Egyiptomból való szabadulást és a törvény szabadító voltát hangsúlyozta.
Mindezek összefüggésében rögzíthetjük, hogy az a tartalmi váltás, amelyet Jézus használ a szabadság összefüggésében, nemcsak szokatlan, de a végletekig elfogadhatatlan is számukra.
A harmadik pontom a bűntől való szabadulás kényes voltának mikéntjére igyekszik rávilágítani. A hallgatóság tagjai ugyanis úgy érezhették, nincsen szükségük a bűntől való szabadulásra, mivel ők egyszerűen nem bűnösök. Ők a szabadsághoz tartoznak, ezért nem értik Jézus szabaddá válást sürgető szavait. Az értetlenség oka, a totális felháborodás oka nem más, mint a következő bizonyosság: ha ők szabadok, miért kellene megszabadulniuk? Miért? Pedig ha tudnák!
A negyedik üzenet bevezetőjeként álljon itt a jézusi mondat: „De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.” Igen, meg akarják ölni.
Likvidálni akarják a Názáretit, mert nem maradhat életben a konkurencia. Aki azt mondja, hogy az Atyától jön. Aki azt mondja, hogy bűnöktől szabadíthat meg. Aki olyan igét hirdet, amely nem fér bele a keretekbe: „…az én igémnek nincs helye bennetek” – érzékelteti Jézus a meglévő feszültséget. A hallgatóságában lévő kicentizett vallásossággal szemben Jézus Atyáról, ellenségszeretetről beszél, és a kirekesztettek befogadásáról. Hogy férne ez össze a törvényeskedő gőggel és a magabiztos, képmutató életvitellel?
Az ötödik üzenet egyetlenegy kifejezés: leleplezés. A jézusi történet ma is az. A mi életünkben is lehet az. Nagy leleplezés. A szembesítés: hogyan is állunk mi az Isten ügyével? A Jézus-történettel. A hitéletünkben. A vitáinkkal. Az egész létezésünk valóságával. Folyamatos szorongásunk kellős közepén.
Leleplezés. Félünk? Vagy várjuk? Az evangélium szól. Az evangélium ma is releváns: a szabadítás, a szabadulás a názáreti ács kemény mondatokat is használó fiában elérkezett. „Nem látták benned, csak az ács fiát” – szól az Evangélikus énekeskönyv 393. koráljának első mondata.
A kérdés: Mi mit látunk benne? Mi kit látunk benne? Ő elérkezett, megérkezett. Érkezik ma is. Nem veszti érvényét az általa meghirdetett evangélium, bármi történjen is körülöttünk vagy bennünk. Érkezik. Ő, aki a legmélyebb krízist is vállalta, és aki éppen ezért a legmélyebb emberi krízisben is támasz, kapaszkodó lehet. Ő a mi egyetlen reménységünk. Csakis ő.
***
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. május 8–15–i, 87. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.