Bajor testvéregyházunk képviselőivel, Michael Martin egyházfőtanácsossal és Raphael Quandt tanácsossal találkoztunk szeptember 13–14-én Visegrádon. Egyházunkat az országos elnökség – Fabiny Tamás elnök-püspök és e sorok szerzője – mellett Kondor Péter diakóniáért felelős püspök, Krámer György országos irodaigazgató és Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának vezetője képviselte.
Az egyeztetésnek kettős célja volt. Bajor testvéreink kérték, hogy részletesen megismerhessék a Magyarország kormányával 2020 márciusában kötött megállapodásunkat, ezt követően pedig pontról pontra egyeztettük az egyházaink közötti kapcsolatot a következő évekre szabályozó, hamarosan megújítandó és aláírandó szerződés szövegét.
A bajor–magyar testvérkapcsolati együttműködés közel harminc éve fontos szerepet tölt be egyházunk életében. Mindnyájan emlékszünk arra az időszakra, amikor ez leginkább anyagi segítséget jelentett, bár nyilván mindig is fontos volt, hogy akár teológiai, akár intézményi kérdésekről „auf Augenhöhe”, vagyis szemmagasságban, egyenrangúan beszélhessünk német hitsorsosainkkal.
Az idő múlásával az anyagi támogatás súlya, részaránya csökkent, noha továbbra is jelentős maradt, ugyanakkor megnőtt azoknak az együttműködési területeknek a jelentősége, amelyek korunk azon kihívásaira reflektálnak, melyek mindkét felet érintik. Nem véletlenül kapott nagyobb hangsúlyt a diakóniai együttműködés, amely természetes módon állítja a kölcsönös figyelem fókuszába a minket körülvevő világ társadalmi problémáit. Ezekről beszélve könnyebben át tudjuk érezni egyházaink szolgálatának tétjét, a mindennapokat, amelyek a találkozás ritka alkalmaival vagy különösen a sajtó tájékoztatása alapján alig ismerhetők meg, vagy nélkülözik a hitelességet.
Ezért volt fontos, hogy a kormánnyal való megállapodásunkat közösen elemezve fel tudtuk idézni azt a folyamatot, melynek során a legnagyobb körültekintéssel határoztuk meg az együttműködési területeket, átgondolva egyházunk, gyülekezeteink valós teherbírását és azt a felelősséget, melyet a missziói parancs teljesítésével híveink és a magyar társadalom egésze felé viselünk. Bajor testvéreink is megértették annak jelentőségét, hogy egy olyan korban, amikor a legváltozatosabb kommunikációs hatások érnek egy viszonylag kis egyházat, mennyire fontos az, hogy meg tudjuk őrizni evangélikus közösségünk egységét – még ha tisztában vagyunk is a köztünk bizonyos kérdésekben meglévő nézetkülönbségekkel.
A szerződés létrejötte, az a tény, hogy minden testületünk gyakorlatilag egyhangúlag támogatta a dokumentum aláírását, a közös szándék kifejeződése volt, melyet a kormányzati oldal pozitívan igazolt vissza. Ennek kapcsán szót ejtettünk országaink és egyházaink aktuális helyzetéről, a közelgő német és a hazai választások esélyeiről, mindazokról a közéleti kérdésekről, melyek az európai diskurzusban manapság megjelennek.
Még ennél is fontosabb, bár az említettekkel nagyon is összefüggő programpont volt a 2030-ig szóló együttműködésünknek keretet adó szerződés szövegének egyeztetése. Bajor testvéreink elmondták, hogy zsinatuk milyen grémiumain milyen kérdésekkel szembesülhetnek, melyekre érdemes felkészülni. Ennek jegyében fontos, hogy néhány pontot külön is kiemeljünk, ami a kétoldalú kapcsolatainkat részleteiben nem ismerő zsinati tagok számára is kézzelfoghatóvá teszi az együttműködés tartalmát, annak időszerűségét. Ennek megfelelően mind a diakóniai, mind az oktatási területet érintve külön hangsúlyt kap a roma közösség helyzete, a gyülekezeteinkben tapasztalható lelkészhiány ellenpontozásaként a laikusok képzése, szolgálatba hívása, valamint továbbra is az egyházzenei együttműködés.
Bajor vendégeink örömmel számoltak be annak a filmnek a felvételeiről, mely Frenyó György rendezésében a testvérkapcsolat eddigi tapasztalatait mutatja be, s melynek németországi részleteit nemrég forgatták. Ennek alapján – minden, a német sajtóban hazánkkal kapcsolatos negatív hír ellenére – elmondható, hogy általános szimpátia övezi immár harmincéves intézményes kapcsolatunkat, ami biztató a jövőre nézve is.
A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője
