Az önkéntességnek a finn és a magyar egyházban betöltött szerepéről rendezett közös szemináriumot február 27-én a FinnAgora és a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodájának Ökumenikus és Külügyi Osztálya a budapesti Finn Nagykövetségen. A résztvevők Anna-Maija Viljanen-Pihkala helsinki és Szidoly Roland pestszentlőrinci lelkész felvezetője alapján gondolkodtak a kérdésekről. A rendezvényen részt vett Pertti Anttinen finn nagykövet és Fabiny Tamás elnök-püspök is
Az idei volt a harmadik a FinnAgora, azaz a budapesti Finn Kulturális, Tudományos és Gazdasági Központ és az MEE közös szemináriumai közül. Az elsőt 2021 szeptemberében Tapio Luoma finn érsek látogatásának alkalmából, a másodikat pedig egy évvel ezelőtt szervezték. A korábbi rendezvények sikere arra motiválta a szervezőket, hogy az együttműködésből hagyományt teremtve ismét közösen hívják össze a finnországi testvérkapcsolattal rendelkező gyülekezetek képviselőit. A rendezvény vezérfonalaként az önkéntesség szolgált, mivel ez egy olyan téma, amely mindkét egyházban megjelenik – részben az egyházi élet természetes, mégis változatos formákat öltő velejárójaként, részben pedig kihívásként.
Az esemény bevezető részében Pertti Anttinen nagykövet és Anneli Temmes, a FinnAgora ügyvivő igazgatója köszöntötte a vendégeket. A nagykövet utalt a magyar–finn egyházi kapcsolatok hosszú hagyományára, amelynek fenntartásában az önkéntesség is fontos szerepet tölt be. Kiemelte azt is, hogy a finneket egyhuzamban ötödször a világ legboldogabb nemzeteként megjelölő kutatásokban az önkéntesség az első helyen szerepel az elégedettséget elősegítő tényezők között.
Amint Fabiny Tamás püspök köszöntőjében említette, az önkéntesség a második világháború során egészen konkrét formában is meghatározta a két ország kapcsolatait: a Szovjetunió Finnország elleni támadásának hírére ugyanis harcra kész önkéntes csapatok indultak Magyarországról északra, hogy bajtársként támogassák a finneket. Elhangzott Túróczy Zoltán egy az idő tájt mondott, fiataloknak szóló beszédének részlete is, amelyben az egykori püspök így fogalmazott: „Olyan különböző erőviszonyokkal, adottságokkal és emberi számítás szerinti esélyekkel aligha állottak még szemben ellenfelek, mint fent Suomiban. Bibliai hasonlathoz nyúlunk, mikor a kettejük közötti arányt meg akarjuk jelölni. Dávid és Góliát harca ismétlődik, mondjuk. Ez azonban csak hasonlat, s éppen azért, mert hasonlat, sántít. Mert ha megállapítanánk azt a szorzószámot, amely a Dávid és Góliát közti erőviszonyt érzékeltetné, s ezzel összehasonlítanánk azt a szorzószámot, amely az oroszok és a finnek közti erőkülönbözetet jelöli, meg kellene állapítanunk, hogy ott ma sokkal nagyobb szorzószámmal kell dolgoznunk, mint amilyennel a bibliai történetben kellett. […] Nem lehet tehát csodálni, hogy az arénát az egész világ üli körül a maga rokonszenvével.” A történelmi párhuzamra hivatkozva Fabiny Tamás kijelentette, hogy ahogyan 1939–40-ben a magyarok határozottan támogatták Finnország önvédelmi törekvéseit az agresszorral szemben, úgy kell napjainkban is szolidárisan kiállnunk finn testvéreink mellett. Ennek konkrét jele lehetne az ország NATO-tagságának jóváhagyása, amelyre a magyar parlament reménység szerint minél előbb sort kerít.
Az önkéntesség témájában a finn egyház szemszögét Anna-Maija Viljanen-Pihkala helsinki lelkész előadásán keresztül ismerhettük meg. A magyarul kiválóan beszélő, Magyarországhoz számos szállal kötődő lelkésznő elmondta, hogy véleménye szerint önkéntesség terén a magyarok előbbre járnak a finneknél, ám mégis tudott olyan szempontokat adni, amelyek segíthetik a gyülekezeti önkéntes munka szervezését. Különösen is kiemelte a személyes megszólítás fontosságát, és nem riadt vissza az olyan kényesebb kérdések felvetésétől sem, hogy miként tudjuk úgy bevonni a munkába a valamilyen szempontból erősen a közösség megtartóerejére utalt önkénteseket, hogy ez közben ne menjen az egész közösség rovására.
Szidoly Roland, az MEE Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának gyermek- és ifjúsági munkaágvezetőjeként a gyülekezetekben és az országos egyházi rendezvényeken (a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón és az országos hittanversenyeken) történő önkéntes munka konkrét formáit mutatta be. Elsősorban a fiatalokra koncentráló előadásának egyik fő üzenete az volt, hogy az önkéntesség nagyban segíti az elköteleződést mind gyülekezeti, mind országos szinten, ezért mindenképpen ki kell aknázni a benne rejlő lehetőségeket.
A rendezvény második részében a jó gyakorlatokról szóló panelbeszélgetésre került sor, amelyet Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője moderált. Gáncs Péter nyugalmazott püspök a gyülekezetimunkatárs-képzés elindulásáról, megvalósításáról és első gyümölcseiről számolt be. Fehérváry Csenge és Gábriel Marcell, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tizenegyedikes diákjai Kondor Klára hitoktató vezetésével az iskolai önkéntesség formáit mutatta be, és arról meséltek, ők maguk hogyan élik meg az önkéntes tevékenységekben való részvételt. Zsarnai Krisztián nyíregyházi lelkész, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese pedig az ukrajnai menekültek között végzett gyülekezeti önkéntes szolgálat, valamint a kajaani testvérgyülekezet fiataljaival közösen vezetett nyári napközis gyermektábor tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal.
Ahogy záró összefoglalójában Anneli Temmes igazgató elmondta: az önkéntesség formái egészen biztosan változóban vannak. Az azonban nem kérdés, hogy érdemes önkéntesként tevékenykedni és önkéntesekkel együtt dolgozni, mivel általuk nemcsak a közösség, de maga az egyén is gazdagabb lesz. Reménységünk, hogy ezen a téren is tanulhatunk egymástól, és beépíthetjük a közös önkéntes tevékenységeket a testvérgyülekezetek közötti kapcsolattartásba.
