Isten országának időzónája

Az előző rész tartalmából. Néhány mondat az igeszakaszt megelőző eseményekből. János evangéliumának ötödik fejezete egy különleges csodával kezdődik. Jézus a Betesda tavánál meggyógyít egy embert: a beteg harmincnyolc év szenvedés után vált szabaddá és egészségessé. „...felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt” – olvashatjuk a szerző leírását. Egy ember, aki új életre támad fel, és harmincnyolc év után végre értelme lesz az életének.

És történt mindez szombaton. Hogy miért fontos ez? Mert Jézus ellenfelei azért kezdik el őt üldözni, mert ezt szombaton tette. Ráadásul Jézus Istent saját Atyjának vallotta, önmagát egyenlőnek tekintette az Örökkévalóval, ami még inkább arra sarkallta ellenfeleit, hogy eltegyék őt láb alól.

Törvényszegés, a szent nap megszegése, blaszfémia. Vádak Jézus ellen, amelyek kapóra jöttek az őt likvidálni szándékozó vallási és politikai vezetők számára. Jézus kinyilatkoztatja a titkot: ő és az Atya egy, és ahogyan az Isten képes új életet támasztani, úgy a Fiú is képes. Sőt az ítélkezés jogát is ráruházta a Mindenható, ahogyan azt Apostoli hitvallásunkban is elmondjuk minden istentiszteleten: „...eljön ítélni élőket és holtakat.”

De Jézus még ennél is továbbmegy, amikor arra utal: aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem. Az Istent, aki őt, a Fiút, a názáreti Jézust elküldte. És ezek után, pontosabban éppen itt kezdődik igeszakaszunk, amely az evangélium egyik legerősebb ígéretét hozza elénk. Jézus azt ígéri övéinek, nekünk is: „...aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.ˮ

Aki hallja, megérti és megtartja Jézus igéjét, igehirdetését az Isten országáról, és hisz abban, aki őt, Jézust küldte, vagyis Istenben, a Teremtőben, az Örökkévalóban, annak örök élete van. És pont. Vagy inkább felkiáltójel!

Hihetetlen erő van ebben az egy mondatban. „...ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Húsvét üzenetének egyik legfontosabb mondanivalója és hatása, amikor nyilvánvalóvá válhat mindannyiunk számára, hogy a hit hallásból van, a hit életet jelent. Életet ment. Új életet ér. Egy teljesen más minőségű életet tár elénk. Olyan életet, amelyben van perspektíva, és van valódi cél. Amely nem berendezkedni akar mindenáron, hanem jól tudja: minden, ami van, és aki van, az Isten kezéből van, az ő kezében landol.

Jézus nem jövő időről beszél tanítványainak, de jelen időben. Ma is ugyanezt teszi. Különleges idő ez: a mindenkori jelen idő, az alkalmas idő, a kairosz, ahogyan a koiné görög kifejezés körülírja azt a szent időt, amely a kegyelmi idő, a mennyei idő, amely alkalmas, amely „mindig most van”. Isten országának időzónája ez. A „most” ideje. A „közöttetek van” ideje. Isten jelenlétének ideje.

Jézus ma is erre hív meg minket, akik mostanában egyre többször nosztalgiázunk, és vágyunk vissza a múltba. Amikor még nem volt háború, nem volt covid, nem volt klímakatasztrófa, nem volt egekbe szökő infláció. Amikor nem volt okos a telefon, a ház, a mosógép, az óra, hanem egy kicsit minden lassabb volt, ugyanakkor sok tekintetben élhetőbb.

De ugyanúgy napi tapasztalatunk a jövővel kapcsolatos mondatok emlegetése: majd ha egyszer minden összeáll, akkor új életet kezdek. Akkor majd többet maradok csendben, többet olvasok, sportolok, imádkozom, szeretek, jótékonykodom, többet figyelek a másikra, a teremtett világra, az étkezésre, az alvásra, a környezetemre – de most még nem. Majd egyszer! „Vissza a jövőbe!” Majd amikor tényleg vége a világjárványnak, a háborúnak, a társadalmi megosztottságnak, a rohanásnak, majd akkor, de akkor tényleg újat kezdek. Magammal, másokkal, magával az Istennel.

Amire Jézus hív, az a jelen időről beszél. A mindenkori jelen időről. Amely nem piros betűs ünnep, nem többnapos ünnep, hanem csendes ünnep.

De lehet: éppen egy ilyen háttérbe szoruló nap válhat egy olyan nappá, amikor a hit ajándékát kérjük Istentől. Aki a hitet ajándékozza. Mert ő a cselekvő. Az ő országa van közöttünk ma is Krisztusban. Az igéjében, a jelenlétében, a szentségben, testének és vérének közösségében.

Jézus most hív. Hogy állítsuk át a lelki időzónánkat Isten országának időzónájára. A feltámadás harmóniájára. Ahol hit van, és örök élet van, ahol a kegyelemből élő hívő „ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”. Átment. A csoda megtörtént. Jézus megváltásában, feltámadásában az ígéret beteljesedett, a szeretet végleg legyőzte a félelmet. Az időzónaváltás közöttünk van, ennek öröme legyen és maradjon mivelünk!

* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. július 31–augusztus 7–i 87. évfolyam 29–30. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.