Bizonyságtételek sorát, teológiai és kulturális impulzusok gazdagságát kínálta az olvasóknak idén is Galambos Ádám. A 2021. év legmeghatározóbb emlékeit felelevenítő sorozatunkban ezúttal az Evangélikus Információs Szolgálat egy másik újságíró munkatársa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyülekezeti és Missziói Osztályának gyülekezeti referense tekint vissza kedvenc összeállításaira.
Vallomások a legbensőbbről
Amikor Magyari Márton barátommal, fotóriporter kollégámmal hosszas ötletelést követően kitaláltuk, majd öt évvel ezelőtt, 2016. október 31-én elindítottuk a Láthatóan evangélikus című sorozatot, még nem tudtuk, milyen gazdag áldás származik majd belőle. Evangélikus testvéreink az ország különböző pontjain fogadtak bennünket, hogy megosszák velünk és az olvasókkal legbensőbb hitvallásukat. Öt év alatt közel háromszáz tanúságtétel jelent meg az evangélikus média különböző felületein. A megszólalók révén világossá lesz, hogy hitünket megvallani testben és lélekben is lehet. A kezdeményezéshez kapcsolódó testvéreinknek köszönetet mondva most nem egy cikket, hanem magát a sorozatot ajánlom olvasóink figyelmébe.
Az ünnepekben rejlő erő
Elfelejtett egyházi ünnepeink felfedezésére, gazdagságára mutatott rá dr. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára vele készített interjúnkban. Számomra ez azért volt öröm, mert ünnepeink kérdésén keresztül a hagyományból fakadó teológiai és spirituális üzenet újrafelfedezésére inspirált.
Ahol a kevés is nagyon sok
Az idei évben több gyülekezet életébe is betekinthettünk. Közülük az egyik legmeghatározóbb élményem egy kis Tolna megyei falu, Sárszentlőrinc evangélikus közösségének megismerése volt. Itt nemcsak a nyugállományba vonuló lelkész, Karl Jánosné Csepregi Erzsébet másokra figyelő, szeretettel végzett szolgálatát tapasztalhattuk meg, hanem a helyi és a környező falvak evangélikusságán keresztül a „kevesen, de összetartók vagyunk” érzésével is találkozhattunk. És miközben múlt és jelen kérdéseiről beszélgettünk, cigány ételek mellett asztalközösséget alkottunk, és betekintést nyertünk az összefogáson alapuló közösségszervezés hétköznapjaiba is.
Beszélget az egyház a sajtóban
Az Evangélikus Élet hasábjain kisebb vitát váltott ki a Berlinben épülő, House of One elnevezésű „temegógáról”, a három világvallás szakrális tereit, templomot, mecsetet és zsinagógát magában foglaló, egyedülálló épületről szóló írásom. Örömet jelent, hogy egy németországi kezdeményezés kapcsán a vallások közötti párbeszéd lehetőségéről és ahhoz kapcsolódóan identitásunk kérdéséről gondolkodhattam. Jónak tartanám, ha az evangélikus média a jövőben is minél több, a másik szempontjait is figyelembe vevő, érveken alapuló, akár ellentétes előjelű, de mindvégig alázattal és szeretettel írt véleménynek adna teret. Mi, akik Krisztust követő beszélgető egyházként is meghatározzuk magunkat, esélyt kaptunk arra, hogy példát mutassunk ebben mások számára is.
A rend és harmónia örök keresőjére emlékeztünk
Míg az építész nagyszülő, Sándy Gyula az Erős vár a mi Istenünk című himnusz üzenetén keresztül élő kövek otthonává váló, városképeket meghatározó templomokat tervezett, és általuk a változó korban a szilárd pontot hirdette, addig a festőművész unoka, Konok Tamás a transzcendenciát a képzőművészet absztrakt, geometrikus formanyelvén a rend és harmónia ábrázolásában találta meg és hirdette. A Konok Tamás kilencvenedik születésnapja alkalmából a budapesti Ludwig Múzeumban rendezett nagyszabású kiállítás végül emlékkiállítássá vált. Korunk meghatározó festőművészére emlékezhettünk művésztársakkal, barátokkal.
