A világjárvány igencsak visszaszorította a kultúrafogyasztásunkat, talán még a legelszántabb színház- és mozirajongók is visszavettek a tempóból. Ezért most három olyan történetet ajánlunk, amelyek miatt érdemes kimozdulni és újra mozi-, színházjegyet venni.
Csoda az ember
Mi történik, ha feljelentünk mindenkit, aki nekünk nem tetsző módon viselkedik? Hogyan kezeljük, ha nyugdíjas édesanyánk váratlanul egy udvarlóval állít haza? Mit tegyünk, ha a szomszédasszony egy nap megöli a férjét? Meddig mehetünk el a karrier ér-dekében, eladhatjuk magunkat? – ilyen kérdéseket jár körbe Alan Bennett színdarabja, amely eredetileg tizenhárom részes monológsorozatnak készült a BBC brit televíziótársaság számára 1988-ban. A több díjat nyert alkotás címe – Beszélő fejek – egy televíziós szakkifejezést vett kölcsön.
Bennett elgondolkodásra késztető történetei hétköznapi emberekről szólnak, akik extrém helyzetekben találják magukat. A színpadon elhangzó négy monológ hol humoros, hol egészen megrázó, de mindegyik tükröt tart elénk. A brit szerző iróniája, egyszerre kifinomult és fordulatos történetmesélési technikája egyszerűnek tűnő emberi sorsokat mutat be és emel a fókuszba, éppen azért, hogy megmutassa: minden ember élete kivételes.
„Ha elég közel hajolunk, kiderül, hogy a távolról szürke emberek élete egyedi és megismételhetetlenül érdekes, csakúgy, mint mindannyiunké. Bennett ítélkezés nélkül, csak egy nagyítóval néz rá egy-egy ember életére. Így segít meglátnunk, hogy a legszürkébbnek tűnő élet is vetekszik egy görög dráma hősének sorsával. Megrendítően kiszolgáltatott, mégis reményteli és gazdag életutak bontakoznak ki, melyek néha megríkatják, néha megkacagtatják az embert, de mind azt mutatja, mekkora csoda az ember. Fontos, hogy legyen szívünk és fülünk ennek befogadására!” – fogalmazott Puskás Tamás, az előadás rendezője.
A Centrál Színház legújabb előadásában minimális a díszlet és a jelmez: a négy karakterhez passzoló ruha, négy szék, némi kiegészítő. Puskás Tamás nem gondolta túl Bennett művét, „csupán” kiválasztott négy kiváló színészt, akik harminc-harminc perces monológokban viszik magukkal a letaglózott nézőt.
Borbás Gabi mániákus kisvárosi nénije, Scherer Péter autisztikus vénlegénye, Liptai Claudia született kertvárosi felesége, Sztarenki Dóra feltörekvő színésznője egészen elképesztő. A Beszélő fejek kétórányi – inkább elgondolkodtató, mint felhőtlen – kikapcsolódás.
(Beszélő fejek. Centrál Színház. Rendező: Puskás Tamás; szereplők: Borbás Gabi, Scherer Péter, Liptai Claudia, Sztarenki Dóra.)
Karácsonyi romantika és nevetés
Talán romantikus vígjátékot írni és forgatni a legnehezebb filmes feladat, hiszen rendkívül vékony a határmezsgye az ízléses, bájos humor és a giccs, az olcsó poénok sora között. Tiszeker Dániel Nagykarácsony című mozija szinte majdnem megtalálta a tökéletes egyensúlyt.
A történet bájos: Arnold, a lánglelkű tűzoltó bátor, jó munkaerő, minden kollé-gájának példaképe, karácsony előtt pedig meg akarja kérni a barátnője kezét – nem is akármilyen körítéssel. A romantikus pillanat azonban katasztrófába torkollik: nemcsak a szívét törik össze, de egy furcsa baleset hatására még tériszonyos is lesz. Ennél nagyobb csapás pedig aligha érhet egy tűzoltót. A bevetésekről egy karácsonyi vásárba száműzik egy gyermekelőadás tűzvédelmi ügyeletesének. De minden rosszban van valami jó, hiszen megismerkedik egy szuperlelkes tanító nénivel, Eszterrel – bár Arnoldot eleinte a vásár, a gyerekek, sőt talán még a tanítónő lelkesedése is idegesíti. Ám lassanként, igen sok kaland árán rádöbben, mit kell tennie ahhoz, hogy új életet kezdhessen.
Az első magyar karácsonyi filmben szerethető és esetlen, antipatikus és idegesítő, tehát nagyon is ismerős karakterek sora látható, ezért bocsáthatók meg az esetleges dramaturgiai vagy ízlésbeli bakik, mert végeredményben egy szívet melengető, kedves vígjátékkal készülhetünk az idei karácsonyra.
A mozi két nagy erőssége a színészválasztás és a zene. Az előbbiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: Öt-vös András, Zsigmond Emőke, Pokorny Lia, Scherer Péter, Szabó Kimmel Tamás, Rujder Vivien játékában nem lehet hibát találni. Kisebb epizódszerepekben sziporkázhat Hernádi Judit és Szerednyey Béla is. Érdemes megemlíteni a gyerekszínészeket is, akik teljes természetességgel játszanak és szórakoztatnak. A főcímzene és általában a film egészében hallható dalok mind örömmel tölthetik el a nézőt. A Nagykarácsony, ha nem is tökéletes, de garantált kikapcsolódás az ünnepi időszakra az egész családnak.
(Nagykarácsony. Magyar romantikus vígjáték. Rendező: Tiszeker Dániel.)
Kész kabaré
A legnagyobb nagykörúti teátrum Joe Masteroff, Fred Ebb és John Kander 1966-os musicalklasszikusát tűzte műsorára legutóbb. Az ikonikus darab az 1930-as évek Berlinjébe repít vissza. A színes világvárosban minden megtörténhet, és meg is történik. Százezrek keresik a boldogulásukat, az otthonukat, a vágyaikat, az álmaikat.
A város sötét szívében egy aprócska lokál színpadán lép fel estéről estére a sikerre mohón áhítozó extravagáns énekesnő, Sally Bowles, aki Amerikából vetődött ide. Sally küzd az elismerésért, de valójában fogalma sincs, ki ő, és mit akar. A véletlen sodorja őt össze az Angliából érkező fiatal, ambiciózus írójelölttel, Cliff Bradshaw-val, akivel bár igencsak különböznek, mégis egymásba szeretnek. Kettejük szerelméért izgulhat a néző, de valahol belül érezzük, hogy nem lesz happy end, ahogy a nemzetiszocialista diktatúra előretörésével az idős panziótulajdonosnő, Schneider kisasszony és hű lovagja, a zöldség-kiskereskedő, Schultz úr sem találhatja meg boldogságát. A történet idején a külső világban még béke van, de már koránt sincs az a lelkekben.
A pikáns előadás főhősnőjét, Sallyt Szilágyi Csenge játssza elsöprő erővel; bár egy percig sem szimpatikus, mégis empátiával vagyunk iránta, és nem tudjuk őt nem szeretni és sajnálni. Szólóinak pedig libabőrös kar és kitörő taps az eredménye. A konferanszié szerepében Seress Zoltán sziporkázik, pajzán humor, irónia és elegancia ötvöződik játékában. Igó Éva Schneider kisasszonyának és Kern András Schultz urának kettőse kedves, szerethető, ahogy Brasch Bence feltörekvő írója is egyszerű őszinteségével nyeri meg a nézőt.
Masteroff, Ebb és Kander klasszikusa, bár fülbemászó zenékkel, mégis végtelenül nyomasztó képet fest, mindezek ellenére is száz százalékban kikapcsol, és szórakoztat – hisz kabaré.
(Kabaré. Vígszínház. Rendező: Béres Attila; a főbb szerepekben Szilágyi Csenge / Dobó Enikő, Seress Zoltán, Brasch Bence, Igó Éva, Kern András.)
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. december 12–19-i, 86. évfolyam 49–50. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
