In memoriam Desmond Tutu – Erőszakmentes lelkiséggel a világért címmel rendezett egész napos konferenciát és gyülekezeti napot a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség március 19-én templomában és a fasori gimnázium dísztermében.
Az erőszak ellenében, az erőszakmentesség jegyében hirdette meg konferenciáját a fasori evangélikus gyülekezet, kifejezve, hogy egy szörnyű és elnyomó, egyes embereket és közösségeket ellehetetlenítő háború szomszédságában és hatása alatt lehet és kell a békéről és a békéltetés szolgálatáról beszélni. Az összejövetel szellemi horizontját a kilencvenedik életévében, 2021. december 26-án elhunyt Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán érsek, emberi jogi aktivista, Desmond Tutu személye határozta meg, aki életével és szolgálatával hirdette, hogy a kölcsönösségnél fontosabb a kizárólagosság, az ellenségeskedésnél a vendégszeretet, a vitatkozásnál a párbeszéd és az uralkodásnál a tisztelet.
Tutu alázatos, de határozott és biblikus felszólalásaival nemcsak az elnyomással szembeni békét, hanem az ahhoz szükséges megbocsátást is propagálta. „Megbocsájtás nélkül nincs jövő” – vallotta és a gyakorlatba is ültette egyebek mellett azzal, hogy az apartheid után nem engedte, hogy az áldozatok bosszút álljanak a korábbi bűnösökön, hanem szembesítette velük az elkövetőket. A bűnösöknek bocsánatot kellett kérniük, az áldozatok pedig megbocsátottak.
Alábbiakban a fasori megemlékező alkalmon elhangzott előadásokból emelünk ki néhány teológiai szempontot, amelyek rámutatnak, mely utak és kérdések vezethetnek a béketeremtéshez.
„Boldogok, akik békét teremtenek…” (Mt 5,9a)
Desmond Tutu Jézus követőjeként, Dél-Afrikában szolgálva a világ nagy békeköveteinek egyik ikonikus alakja lett. Hitével, derűjével és bátorságával képes volt sokakban gyógyítani a gyűlöletkeltő, rasszista apartheidrendszer, a polgárháború, a korrupció vagy a homofóbia ütötte sebeket is – mutatott rá Aradi György. A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség lelkésze hangsúlyozta, hogy Tutu „az erőszakot elszenvedő, áldozattá vált fekete dél-afrikai közösség tagjaként egyszerre kereste és munkálta, hogy legyen igazságosság és kiengesztelődés”. Tette ezt lelkészként, később pedig érsekként úgy, hogy munkássága messze túlmutat az egyházi kereteken is.
„Nem túlzás azt állítani, hogy a dél-afrikai Desmond Tutu anglikán püspök a próféta hitelességével és bátorságával szól az apartheidrendszer bűneiről és az ellene való fellépés szükségességéről” – elevenítette fel az előadó Fabiny Tamás elnök-püspöknek, a konferencia fővédnökének a szavait, hozzátéve: „Az egyház történetében régen és ma is akkor következett be minőségváltozás, amikor hallótávolságon belülre kerülnek emberek Jézussal. Megértik az ő békességet szerző szándékát.”
Aradi György felidézte a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti világgyűlésének emlékét, amikor a delegáltak nyílt szavazással döntöttek a dél-afrikai evangélikus egyház tagságának mindaddig tartó felfüggesztéséről, amíg a dél-afrikai egyház hallgatólagosan vagy tevőlegesen részt vesz az elnyomó apartheidrendszer támogatásában.
„Jézus nevében nem lehet szó nélkül elmenni az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságok mellett! Fontos, hogy nem exkommunikáció, vagyis kiközösítés történt. A felfüggesztés ténye aláhúzta, hogy a világ erőszakos rendjéhez tilos lelki emberként, közösségként igazodni.”
A lelkész azt is hangsúlyozta, hogy minden sikeres társadalomformáló mozgalomban óriási jelentősége van a bátorságnak, a közösségnek, az állhatatosságnak, a hitnek és a türelemnek.
Aradi György arra biztatott, hogy Jézus lelkületével megerősítve magunk is a megbékélés emberei, a béke követei lehetünk. „Ehhez elsőként talán nem is kell más, mint közelebb lépni Jézushoz. Ebben a közelségben megnyílhat a szívünk, a fülünk, a szándékaink is arra, hogy a Lélek munkálta úton kezdjünk újra járni – nemcsak magunkért, hanem másokért is.”
Biblikus vízió a békéről
Anne Morawski Walter Wink amerikai biblikus teológusra hivatkozva a „jézusi harmadik út” megismerésére hívta fel a figyelmet. „Segítségével megragadhatjuk az erkölcsi kezdeményezést, és kreatív alternatívákat találhatunk az erőszakra. Az erőt humorral fegyverezhetjük le, megtörhetjük a megaláztatás ördögi körét – mondta Morawski, hozzátéve: – Isten logikája a szeretet és az élet logikája. A gyűlöletnek, az erőszaknak és a halálnak nincs benne helye. Az erőszakmentesség tehát nemcsak szellemi gyakorlat, de stratégia is.”
Az Amerikai Evangélikus Egyház (Evangelical Lutheran Church in America) önkéntese arról is beszélt a Fasorban tartott megemlékező konferencián, hogy a Bibliában a béke víziója magában foglalja a teljességet, a bőséget, az örömöt, valamint az egymás és a teremtett világ iránti gondoskodást, amely másfajta logika: kreativitással és szeretettel teljes. „Ezt is gyakorolni kell, mint bármely más szellemi gyakorlatot. A jézusi erőszakmentesség stratégiájával válaszolhatunk a világ erőszakosságára” – hívta fel a figyelmet Anne Morawski.
Erőszakmentes polgári engedetlenség evangélikus szemmel
A polgári engedetlenség kérdéséről, teológiai és egyháztörténeti megközelítéséről tartott előadást Aktív erőszakmentes ellenállás Magyarországon ma címmel Csepregi András. A tanársztrájk kérdését fókuszba helyező, egyúttal amellett prosperáló beszédében a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze beszédében úgy fogalmazott: „Az aktív erőszakellenes ellenállás és a polgári engedetlenség fogalmait ma kezdjük tanulni Magyarországon.” Richard Attenborough Gandhi című filmjére utalva arra is kitért, hogy az erőszakkal szemben nemcsak érzelmi vagy indulati alapon, hanem tudatosan gondolkodva, tervezve, közösségekben és a megmozdulásokra közösséget szervezve is lehet küzdeni.
Arra a kérdésre, hogy létezik-e az ellenállásnak és az engedetlenségnek teológiája, amely a hit fényében világítja meg ezeket a cselekedeteket, a felszólaló rámutatott: „Igen és nem vagy legfeljebb alig. Igen, mert vannak közismert példáink az engedetlenségre, de ritkán használjuk rájuk az erőszakmentes ellenállás és a polgári engedetlenség kifejezéseit, és szinte soha nem illetjük őket teológiai reflexióval.” Ennek okaként a magyarországi teológiai közéletnek a nyugati teológiától a 20. század elején kezdődött elszigetelődését nevezte meg, amely miatt a protestáns és a katolikus teológia kortárs eredményei csak szűk körben ismertek Magyarországon, és terminológiájuk is jórészt ismeretlen. „Ha mégis bele tudunk hallgatni kortárs nyugat-európai és észak-amerikai teológiai diskurzusokba, meglepődve fedezhetjük fel, hogy milyen gazdag reflexiója van mindannak, ami nekünk néha eszünkbe jut, vagy néha legalább ösztönösen csinálni is próbáljuk” – hívta fel a figyelmet a jelenségre a lelkész-teológus.
Zsákutcák és lehetőségek
Csepregi András szerint a 20. századi hazai evangélikus teológia importálta azt a ma is ható porosz teológiai gondolkodást, amely úgy foglalta rendszerbe Luther kétféle kormányzásról szóló, rendszerezetlenül hátramaradt gondolatait, hogy lehetetlenné tett minden, a világi hatalommal szembeni ellenállást. A lelkész szerint nem csoda, ha az aktív erőszakellenes ellenállás és a polgári engedetlenség kapcsán sokaknak nem vagy csak a közismert „Itt állok, másként nem tehetek” mondás alapján jut eszébe Luther Márton neve.
„Luthernek az aktív erőszakmentes ellenállásra alapozott teológiája ennél sokkal szélesebb körű és részletesebb. Ezt a teológiát ki kell szabadítani a sok évtizeden át tartó félremagyarázás, tanult tehetetlenség, végül a puszta felejtés rétegei alól.”
Csepregi András a bibliaértelmezésre hívta fel a figyelmet, kiemelve Jézus „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21b) felszólítását, valamint Péter kijelentését: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29) Ezeknek az igéknek az átgondolása „olyan közösséghez vezethetnek, amelyben csökken a kényszer, és növekszik a másikkal való beszélgetés igénye. Ahol a hatalom gyakorlása nem uralkodást és különösen nem az ellenfél megsemmisítését jelenti, hanem a mindenki iránt felelősséggel végzett szolgálatot. Ahol a kisemberek és a jövevények sem érzik fenyegetve magukat, hanem megtapasztalják Istentől kapott méltóságukat.”
Az erőszakmentes ellenállás hazai protestáns arcképcsarnoka
Csepregi András hazai példaként egyrészt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ikonikus evangélikus vezetőire, Petőfi Sándorra, Kossuth Lajosra és Görgey Artúrra hivatkozva kifejtette, hogy nem tudni, mekkora szerepe volt személyes ellenállásukban annak, hogy evangélikusok voltak, de azt állíthatjuk, hogy „hitük az ellenállásuk gyakorlásában nem jelentett akadályt”. A Wesley János Lelkészképző Főiskola egyetemi docense az erőszakmentes ellenállásra két lelkészre, Kolbenheyer Mórra és Székács Józsefre hivatkozott: „Kolbenheyernek soha nem volt fegyver a kezében, de a szószékről kiállt a szabadságharc mellett. A szabadságharc leverése után egyik fő célja a magyar irodalom német nyelven történő bemutatása volt. Arany János Toldijának német fordítása 1855-ben, Toldi estéjének fordítása pedig 1857-ben jelent meg. A Bach-korszakban A walesi bárdok fordításával ő is részt vett az akkor széles körű, aktív erőszakmentes ellenállásban.” Székács József lelkészként és püspökként is bátran kiállt hívei érdekében a lelkiismereti szabadság jogaiért, emlékeztetett beszédében Csepregi András.
A 20. század hazai erőszakmentes evangélikus ellenállói közül Sztehlo Gábor, Ordass Lajos és Dóka Zoltán lelkészek nevét említette az előadó példaként:
„Szehlo Gábor élete kockáztatásával szegte meg a zsidóellenes törvényeket, és sok száz üldözött gyermeket és felnőttet mentett meg a szinte biztos haláltól. Ordass Lajos ellenállt a pártállam kimondott és hallgatólagos elvárásainak, első és második püspöksége idején is védelmezte az evangélikus egyház alapvető, fontos életlehetőségeit. Dóka Zoltán pedig olyan időben emelte fel nyilvánosan a hangját, amikorra a legtöbb evangélikus lelkész és egyháztag sokféle megalázást, megszomorítást és korlátozást elszenvedve már elszokott attól, hogy nyilvánosan elmondja a véleményét”.
Csepregi András Bibó Istvánról is megemlékezett, akit olyan hazai gondolkodónak tart, „aki értette és politikai elméletként alkalmazta is az aktív erőszakmentes ellenállás keresztény teológiai gyökereit. Bibó az evangélium lapjain rátalált arra a Krisztusra, aki a saját személyében is küzd a harag és indulat ellen. Akit szintén megkísértenek akár az erőszakos megoldások, akár az erőszakkal szembeni meghátrálás. Aki legyőzi ezeket a kísértéseket, és a tanítványait arra neveli, hogy a harag és a meghunyászkodás rossz alternatíváit maguk mögött hagyva keressék az aktív erőszakmentes ellenállás útját.”
Párbeszéd a béketeremtés jegyében
A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség egész napos konferenciáján Carina Milde intendáns videóüzenetében a svédországi norrköpingi Munkamúzeum (Arbetets Museum) épületéből jelentkezett be, ahol egy művészettörténész segítségével bemutatta a gyűjteményben őrzött, Desmund Tutut ábrázoló alkotásokat.
„A művészet egyetemes üzenettel bír, átlépi a nyelvi korlátokat, és képes a békét hirdetni” – összegezte a Szőke Nikoletta Quartet frontembere, miután együttese többek között Miles Davis Tutu című, az anglikán érsek tiszteletére írt művét is előadta.
A családon belüli erőszak mintázatairól és a segítségkérés lehetőségeiről Varga Anikó, a VII. Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ Szolgáltatási Centrum munkatársa számolt be.
A konferencia ökumenikus istentisztelettel zárult, amelyet a Fináli Gábor rabbi, Csepregi András lelkész és Pogány Anikó tréner részvételével szervezett zsidó–keresztény párbeszéd előzött meg.
A gyülekezet március 19-ei programjainak szemlélete összességében nemcsak a Nobel-békedíjas anglikán érsek szellemiségét idézte fel, hanem azt továbbgondolva mai kérdésekre is kereste a válaszokat, miközben következetesen azt a gondolatiságot képviselte, amelyet Desmond Tutu hirdetett:
„Amikor elnyomunk másokat, valójában magunkat nyomjuk el. Emberi mivoltunk azon múlik, hogy elismerjük mások emberi mivoltát.”
* * *
A konferencia előadásai a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség YouTube-csatornáján lesznek elérhetők.
