Kettős ünnepre gyűltek össze örök élet vasárnapján a budapesti Hűvösvölgyben: a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat Sarepta-otthonának kápolnájában istentisztelet keretében zárták le a Túrmezei Erzsébet születésének száztizedik évfordulója alkalmából megtartott emlékévet, az egykor anyaotthonként funkcionáló épületben pedig megnyitották a diakonisszák történetét bemutató állandó kiállítást.
Különleges alkalmat szervezett a Fébé Evangélikus Diakóniai Egyesület november 20-ára. A Túrmezei-emlékév lezárásaként tartott úrvacsorai istentisztelet liturgiáját Gregersen-Labossa György, az egyesület elnöke, a szeretetszolgálat intézményi lelkésze, egyben a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnöke végezte.
A szószékről Fabiny Tamás elnök-püspök hirdette Isten igéjét. Az igehirdető Jörg Zink német evangélikus lelkész A teremtés utolsó hét napja című, bibliai gyökerű költeményén keresztül vázolta fel a teremtett világ ember által elpusztított, apokaliptikus képét. „Micsoda döbbenetes vízió: ez vár az emberiségre?” – tette fel a kérdést az elnök-püspök. A magát modernnek, felvilágosultnak tartó és életét Isten nélkül berendezni akaró ember mindent elkövet annak érdekében, hogy ilyen világ várjon rá. „Az ember azt gondolta, hogy Isten nélkül is meg tud élni. Orvosok azt gondolják, élet és halál urai. Politikusok azt gondolják, élet és halál urai. Újságírók azt gondolják, élet és halál urai, akik egy-egy mondatukkal le tudnak taszítani, másokat fel tudnak emelni” – mondta Fabiny Tamás. Hozzátette: mindez akkor változhat csak meg, ha Istent visszaengedjük az őt megillető helyre. A visszatérő, dicsőséges Jézus el tudja venni a szenvedést, gyógyulást tud adni a betegeknek, mégpedig nem alkalmi, hanem örök gyógyulást – fogalmazott az elnök-püspök, ráirányítva a gyülekezet figyelmét arra, hogy az egyházi év végén a félelem és a rettegés helyett a reménység lesz úrrá rajtunk.
Christa Schrauf, a Kaiserswerthi Diakonissza-anyaházak Szövetségének ügyvezetője rövid köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a Jézus által gyakorolt felebaráti szeretetre napjainkban nagyobb szüksége van a világnak, mint korábban bármikor. Úgy látja, a szociális kérdések válaszokra várnak, amelyek feladat elé állítják az egyházakat Magyarországon, Németországban és szerte a világon.
Az istentisztelet után Görög Zoltánné, a Fébé-egyesület elnökségi tagja és Gregersen-Labossa György megkoszorúzták az egykori anyaház épületének emléktábláit, majd megnyitották a Hűvösvölgyi úti épületben berendezett, Szeretve szolgálni című kiállítást, amely a diakonisszák történetét mutatja be. A tárlat kapcsán elsőként Túrmezei Erzsébet jó barátja, a Fébé rendszerváltás utáni újraalakulásakor jelentős segítséget nyújtó berlini diakonissza, Gertrud Heublein szólt az egybegyűltekhez, személyes történeteken keresztül engedve betekintést az egykori anyaház életébe, Túrmezei Erzsébet szolgálatába.
Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője azt emelte ki, hogy a kiállításon megtekinthető, beszédes történeteket mesélő tárgyak nemcsak a múltról szólnak, hanem a jövőt is mutatják. A múzeum munkatársa, Kondor Boglárka – aki a diakonisszák életéből írja a doktori disszertációját – a kiállítás mottójáról szólva arról beszélt köszöntőjében, hogy a „szeretve szolgálni” kifejezés az Úr, a diakonisszák és a felkaroltak közötti kölcsönös szeretetet jelenti, a megbecsülés és hűség megnyilvánulását, amely a diakónia által teljesedik ki, és amelyben az egyéni hit és a missziós célok szorosan összefonódnak.
