Beszélgetés Koczor Tamás történeteiről a gyulai fák árnyékában.
A történetmesélés mint műfaj egészen a gyermekkortól kezdve fontos szerepet játszik az ember életében, hiszen kiskorunk meséi formálják értékrendünket, világlátásunkat, és kultúrát, hovatartozást nyújtanak, kapaszkodót jelentenek felnőtt életünkben is. Talán ezért is használja előszeretettel a Biblia is ezt a műfajt az evangélium üzenetének közvetítésére. Elbeszélésekkel találkozhatunk Jézus példázataiban is, amikor a Mester olyan hétköznapi történeteket mesél el, amelyeket mindenki megérthet.
Ezekkel a gondolattokkal vezette fel Cselovszky Klári egyetemi hallgató azt a beszélgetést a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón, amelynek témáját Koczor Tamás evangélikus lelkész két könyve, a Sietős történetek és a Ráérős történetekadták.
A Luther Kiadó sátránál, a hőség ellen árnyat adó nagy fák alatt a szerző és a moderátor mellett a kötetek szerkesztője, Boda Zsuzsa, valamint az Evangélikus Élet magazin főszerkesztője, Kézdi Beáta beszélgettek a történetek keletkezéséről, személyes hátteréről és az írás indíttatásáról. Mint Koczor Tamás történeteiben még kezdő, de a napokban néhányat már megismerő emberben megerősítést nyert bennem a megállapítás, hogy a humor, különösen ha annak formája, tartalma és megjelenítése egyedi jeleket visel magán, az egyik legjobb kifejezőeszköz a komoly, mély témáknak, így az ember Istennel való kapcsolatának átadására is.
Koczor Tamás kedves közvetlensége, hétköznapisága kiváló alap ahhoz, hogy az olvasó megtalálja a kapcsolódási pontokat a történetekkel, és elindul valami az olvasóban. Aki aztán bizonyára elmeséli a saját történetét – amely talán mások életéhez ad majd hozzá valamit. Nem mese ez, hanem elmesélés, tanítás és lélekerősítés – egymás szolgálatára.
***
***
Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel
hírlevél-szolgáltatásunkra.
