A pilisi Bizsu-ház önkéntes tanárokat és segítőket toborzott nyári felzárkóztató táborához, amellyel a tanulásban lemaradt diákokat szeretnék helyben segíteni két héten keresztül, napközi keretében. A cél, hogy minél több gyereknek sikerüljön a tanévet befejeznie és az évismétlést, hosszabb távon a lemorzsolódást elkerülnie. A több mint ötven önkéntes jelentkező a tanév utolsó heteiben szervezett előtalálkozókon ismerkedett a helyszínekkel, az iskolákkal és a szervező intézménnyel. A találkozások jó hangulata bizakodásra ad okot a tervek megvalósításához.
Az együttlét elején a helyi Gubányi Károly Általános Iskola aulájában Járai Beatrix, az oktatási intézmény vezetője – aki maga is csatlakozott önkéntesként a programhoz – mesélt az iskoláról és a gyerekekről. Gulyásné Borika, a Bizsu-ház házigazdája és Nagy Panka, a projekt vezetője ismertette a létesítmény eddigi munkáját, és szólt a helyi roma közösségről. Az ismerkedés, valamint a célok és a vágyak megbeszélése után a csapat megtekintette a másik három helyszínt: az evangélikus gyülekezet termét és udvarát, az átépítés alatt álló Bizsu-házat, ahol a gyerekek is megjelentek, és a néhány évvel ezelőtt még különálló telepi iskolát a vasút túloldalán.
A lelkes csapatban Pilis mellett Budapestről, Albertirsáról és Érdről érkeztek önkéntesek erre a délutánra, szakmájuk szerint pszichológusok, matematika, fizika, humán és angol tantárgyakban erős tanárok és tanítók. A cél, hogy a gyerekek sikeresen átmenjenek a pótvizsgán, növekedjen az önbizalmuk, és legyen esélyük a nyolc általános iskolai osztály elvégzésére.
A nyári felzárkóztató tábor szervezése mögött több, különböző területeket összefogó és képviselő szereplő áll, ami lehetőséget teremt a sikeres megvalósításhoz, bár a végeredmény csak nyár végén lesz kézzelfogható. A tábor és a projekt lelki, biblikus hátteréért helyi családsegítők, a pilisi evangélikus gyülekezet, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Nevelési és Oktatási, illetve Gyülekezeti és Missziói Osztálya mellett Bakay Péter cigánymisszióért felelős lelkészt illeti köszönet, aki a háttérből tapasztalataival segíti a projektvezetőt és társait, valamint heti áhítatokkal készül a táborra.
Nemcsak az iskolában lemaradt gyerekeknek fontos, hogy segítséget kapjanak abban, hogy utolérjék magukat, hanem mindenkinek – helyieknek és távoliaknak, egyháziaknak és világiaknak egyaránt – az a jó, ha a gyerekek életkilátásai és lehetőségei közötti különbségek nem nőnek, hanem csökkennek. Ennek a törekvésnek egy kis szelete a Bizsu-ház lelkes projektje.
